A nürnbergi cserkészcsapat két éve – Felnőttképzést rendeztek Nyugat-Európa legifjabb magyar cserkészcsapatának

Németországban az utóbbi két esztendőben egy új város neve került fel a cserkészcsapatok térképére: Nürnbergé. Az észak-bajorországi nagyvárosban már évtizedek óta megfogalmazódott az igény a magyar ajkú cserkészetre, sőt „szórványcserkészek”, vagyis konkrét csapatba nem tartozó fiatalok is éltek a környéken. Intézményesedni azonban mostanra tudott ez a kezdeményezés, a helyi fiataloknak, szülőknek, a KMCSSZ vezetőinek és a Kőrösi Csoma Programnak a segítségével.

Míg a Kárpát-medencében a legtöbb cserkészcsapatot huszonéves fiatalok, tanárok, lelki vezetők, 1990 után esetleg öregcserkészek hozták létre, addig a diaszpóra területein jelentős részben a saját és gyermekeik magyarságáért felelősséget érző aktív szülők az alapítók és a fenntartók. Többek között Frankfurtban ez a hagyomány napjainkig él, bár 80 fős a csapat, a szülők még most is nagy szerepet vállalnak a cserkészéletben, jelen vannak a táborokban, kirándulásokon és a háttérben egyaránt. De hasonló a helyzet a nemrégiben alakult londoni és brüsszeli csapatoknál is. A hosszú távú cél persze Nürnbergben is, másutt is az, hogy a gyerekek és a fiatalok minél önállóbbak legyenek, hiszen a cserkészpedagógia egyik lényeges eleme, hogy fiatal a fiatallal könnyebben szót ért, erősebb példa a gyerekeknek egy néhány évvel idősebb vezető, mint egy idősebb személy.

A nürnbergi csapat magja tehát 2014. májusban alakult meg, miután Molnár Gergely Kőrösi Csoma-ösztöndíjast a nürnbergi magyarok megkérték, hogy szervezze meg ott a cserkészetet. 2014-ben már volt több egynapos túra, egy kétnapos alpesi kirándulás, egy dunai vízitúra (Müller György vízi-öregcserkész vezetésével) és több cserkészfoglalkozás. 2014 október végén került sor az első fogadalomtételre, ahol 3 kiscserkészt és 1 felnőtt cserkészt avatott fel Jablonkay Péter kerületi parancsnok. 2015-ben tovább folytatódtak a csapatgyűlések és egy újabb dunai kenutúrát is végigeveztek a fiatalok, 2016-ban pedig egy téli szánkózás és egy tavaszváró kirándulás zajlott le.

A gyerekek száma változó, általában 8-15 gyermek jelenik meg a programokon, ebből 8-10 a majdnem mindig jelenlévő tag, egy kiscserkész fiú (Barlangi medve) és egy kiscserkész lány (Pitypang) őrs. A gyerekek magyar nyelvi tudása többnyire kielégítő vagy magas fokú, többségük a hétvégi magyar iskolát látogatja. Időnként csatlakozni szeretnének olyanok is, akik magyarul nem beszélnek, ők nehézséget jelentenek. A környékben több képzett cserkészvezető is él, azonban a bajor gimnáziumok és egyetemek szigorú elvárásai miatt sajnos nem tudnak minden hónapban foglalkozni a gyerekekkel. Van továbbá több lelkes szülő, akik számára a cserkészmozgalom jó lehetőség gyermekeik élő és értékes magyar közösségbe vitelére, rájuk kiválóan lehet építeni a programok hátterének biztosításához, ám először még nem látták tisztán, miben kínál a cserkészet többet a szimpla természetjárásnál. Ezért felmerült, hogy a csapat jövője szempontjából fontos lenne több szülőt felnőttképzés keretében kiképezni, erre májusban nyílhatna alkalom Kastlban.

A Magyar Katolikus Misszión tartják gyűléseiket, ahol már saját szekrényük is van.

Május elején egy háromnapos felnőttképzésre került sor a Kastl Cserkészparkban. Az esemény a „parkpucera” becenevű cserkészparkrendezéshez kapcsolódott, melynek keretében a cserkészek felkészítik a zord pfalzi tél után gyönyörű parkjukat a nyári táborokhoz. Rendbe teszik a házat, az erdőt, a mezőt, a sátrakat. Elkészült egy új tanösvény is 21 állomással, sőt fabútorok is a nyári táborra. Maga a felnőttképzés a tucatnyi nürnbergi szülő, valamint stuttgarti, bécsi, müncheni, frankfurti felnőtt cserkésztisztek részvételével zajlott le. Az elméleti bevezető után a szülők gyakorlati feladatokat is kaptak, csapatprogramokat és terveket kovácsoltak, a gyerekek pedig közben fát vágtak vagy játszottak. Sőt még mozgó célpontra is lehetett nyilazniuk (vaddisznómakett), és persze tüzet rakniuk. A hétvége egy villámszámháborúval zárult le.

A felnőttképzés végkicsengése az volt, hogy a nürnbergi szülők is hajlandók őrizni a lángot, melyet a magyar cserkészet generációk óta közvetít a magyarság megmaradásáért. Minden hónapban programot fognak szervezni – elsősorban szabadtéri kirándulásokat – és felkészítik a gyerekeket a próbára. Ebben segíti őket a néhány hete megjelent CSOKK-MIK cserkészkönyv, a Próbarendszer, a Cserkészvezetői velemjáró füzet, és némi eltökéltség. Valamint alkalmanként egy-egy képzett cserkészvezető, akiket más csapatoktól lehet kikölcsönözni. Szerencsére ugyanis jó az együttműködés a kerülettel, és több kerületi csapattal, különösen is a müncheniekkel.

A terveik közt szerepel a Kastl nyári táboron való részvétel, egy három napos kenutúra és több kisebb kirándulás is. A csapat szeretne magának nevet és számot igényelni: felmerült a Petőfi Sándor, az Ajtósi Dürer, a Szürke marhák, és a Hajdúk név is, Észak-Bajorország és a magyarság közös hagyatékát őrizendő.

Molnár Gergely – Tihanyi Endre