Betyárok vetélkedője

Körzeti pünkösdi tábor a Jurában

… amikor megállt a vonat és mi kiszálltunk, körülöttünk csak erdő és hegyek és mezők… hol van itt a táborhelyünk? Félórás gyaloglás után megtaláltuk a régi kőházat, ahol közösen táboroztunk három napig: 65 cserkész, vezető és felnőttcserkész érkezett Bernből, Genfből, Zürichből, sőt Németországból is.

Szombat reggel a réten felépültek a sátrak. Amint álltak, egy izgalmas terepjátékkal folytattuk. Kis csoportokban információkat kellett gyűjteni. De sajnos mindennek megvolt az ára! A kocsmáros, a pandúr, az üzeletember, a jós… mindenki követelt valamit, mielőtt továbbadta volna az információját. Így a cserkészek ide-oda futottak, hogy pénzt és talizmánokat keressenek vagy megszerezzék a kódot a titkos levél megfejtéséhez.
Ennyi munka után jól fogyott az ebéd.

A zászlófelvonás alatt aztán váratlanul hat híres betyár érkezett. Ki nem hallott még Rózsa Sándorról vagy Angyal Bandiról?! Mindegyikük a leghíresebbnek tartotta magát. Így aztán nagy vita kerekedett, szinte összevesztek. Végülis abban egyeztek meg, hogy vetélkedővel döntik el a kérdést, hogy ki a legvagányabb betyár, illetve kié a legügyesebb betyárbanda. A sors döntött, hogy ki melyik bandába került, s máris kezdődhetett a nagy vetélkedő! A bandák díszes fokosokat készítettek egy titkos jellel, a szakembereknél a helyes szerszámkezelést sajátították el és a betyárokról is sokat tudtak meg: miért lett valaki betyár, hogyan és hol éltek a betyárok, mi a betyárbecsület…

“Eltűnés az erdőben” – ilyen jelszó alatt nagy rejtőzködő gyakorlatot szerveztek az erdőben …, míg egy zivatar véget nem vetett az izgalmas kalandnak. A vacsora még a házban volt, de a tábortüzet már kint gyújtottuk meg, azonban az újra eleredt eső ezt is félbe szakította. A kiscserkészígéretet emiatt a házban tartottuk. Az égiek kegyesek voltak, mert zászlólevonás után a cserkészek fogadalomtétele szárazon zajlott le az erdő mélyén.

Vasárnap egésznapos portyára indultak a bandák. Meredek hegyoldalakban, árnyékos völgyekben, sziklafalak tövében, csillogó tavacskák mellett vezetett végig az út. Itt-ott megálltak: tüzet raktak, teát főztek, megsütötték az ebédrevalót és egy strucc-farmon megtekintették a nagy madarakat. A cserkészkorúak a visszautat is gyalog tették meg, míg a kisebbek és az elfáradtak vonattal érkeztek. A sajgó talpak pihenhettek az esti áhitat alatt, amit a genfi protestáns gyülekezetének teológus-lelkipásztora Orbán Attila tartott. Meghívtuk őt is egy bográcsban főtt igazi betyárleves-vacsorára.
A tábortűz után a bátrabbak az erdőben aranyat kerestek, halkan lopózkodva, a pandúrokat ügyesen kikerülve.

Hétfőn reggel az éjszaka gyűjtött aranyért plusz számháborúszámokat lehetett kapni, így az éjszaka ügyesen lopozkodók előnnyel indulhattak a csatába. Öt banda harcolt a tábor területén, mindenki mindenki ellen. Sátrak mögött és fák között bujdosva az volt a cél, hogy minél több aranyat gyűjtsenek, biztonságba helyezzék a saját bázisukon, és megvédjék azt a többi banda elől. Taktikával, ügyességgel és fürgeséggel lehetett csak győzni, hiszen az ellenség minden sarok és bokor mögött ólálkodott.
Pihenésre ezután sem jutott idő, hiszen következett az újabb kihívás: a cserkészek egy „szabadulós játék” keretében megpróbáltak kijutni a kőházból. Nemcsak a feladatokat kellett megoldani s a kódokat megfejteni, az őrök is nehezítették a szökést.
Egy csoportnyi önkéntes ezalatt bográcsban megfőzte az egész tábor számára a paprikás krumplit ebédre. A kiscserkészek meg népi játékkal, versenyfutással és fogócskázással töltötték az időt ebédig.
Sajnos délben már kezdtünk csomagolni, lebontottuk a sátrakat. Egy utolsó finom ebéd után megérkezett a hat híres betyár. A táblán nem volt egyértelmű a vetélkedő eredménye. Volt olyan banda, aki sok aranyat gyűjtött (plusz pontok), de már félig állt a bitófája (mínusz pontok). Némi tanakodás után a betyárok úgy döntöttek, hogy nincsen egyérteműen győztes, hiszen hiába gazdag egy betyár, ha börtönbe vetik. Ha meg szabad, de szegény, az sem könnyű élet. Mindegyik banda a maga módján és a saját vidékén kell hogy megállja a helyét, akármilyenek a körülmények! Ebben megegyeztek a híres betyárok és elvonultak a közeli kocsmába egy pohár borral koccintani az egészségükre!

Zászlólevonás után mi is útnak indultunk, ki-ki a maga városába, csapatához, hogy jó munkát végezzen a helyi körülmények szerint abban a tudatban, hogy hamarosan újra lesz lehetőségünk a találkozásra.

2018. május 19.-21.