Jössz a regösbe?

Jössz a regösbe? – Kérdezték tőlem Berlinbe érkezésem után alig egy héttel. Akkor még fogalmam sem volt, mire gondolhatnak. Később derült csak ki, hogy a regös egy különleges és kiemelt esemény az itteni cserkészek életében. Az idén 39-ik alkalommal megrendezett Tinódi Lantos Sebestyén Kerületi Regöstáborról volt szó ugyanis, amelyet a Külföldi Magyar Cserkészszövetség minden évben megrendez. A tábor a nyugat-európai cserkészek egyik fő találkozója és a cserkészévad egyik legizgalmasabb, legkalandosabb rendezvénye.

Wifi, térerő nincs, de nincs is rá szükség, hiszen ez a tábor nem multimédiás rendezvény. A regöstábor célja, hogy néprajzi, néptáncos és népzenei ismeretekhez juttassa a résztvevő cserkészfiatalokat, oly módon, hogy a néphagyományokkal élményszerűen találkozhassanak egy héten keresztül. Minden tábornak megvan a maga témája, idén a nyári és őszi ünnepkör és paraszti munkálatok voltak soron. A regöstábor ideje a húsvéttal van összekötve, így az ünnepet közösen üli meg az összes jelenlévő, hagyományos keretek között, szentmisékkel, viseletben, tojásfestéssel, locsolással, ünnepi vacsorával és húsvéti bállal. Ezen a módon a Nyugat-Európában felnőtt magyar fiataloknak alkalma nyílik egy igazi magyar hagyományokkal teli hetet eltölteni a különböző országokból érkező sok-sok cserkészbaráttal együtt.

A tábor maga színes és izgalmas forgatag. A cserkészek örsökre osztva töltik napjaikat, amelyben szerepel néprajzi előadás, tánc-, népzene-, és népdaltanulás, valamint kézműveskedés is. Idén a fafaragást, pásztorfaragást, a szalmafonást, íjkészítést és a fazekasságot próbálhatták ki a résztvevők. Ezen kívül népi játékra és őrsi órákra is marad idő.

Esténként tematikus tábortüzek során elevenedett meg a magyar pásztorvilág, a szentivánéji szokások, a vásári forgatagok, vagy éppen Kodály és Bartók gyűjtőútjai. A tábortűz különleges cserkész esemény, amelynek során sok a közös éneklés és a játékokkal összekötött néprajzi témák már-már színházi eszközökkel történő bemutatása. Így ez a magyar néphagyomány fontosabb elemeinek megismerésének kicsik és nagyok számára egyaránt élvezhető, érdekes és izgalmas módja.

A hét vége fele a hangsúly az ünnepre terelődik. A tábor közösen készülődik a húsvétra. Megosztva készítik el a gyerekek a festett tojásokat, a mézeskalácsot, az asztaldíszeket és sütik a kalácsot a húsvéti vacsorához. A nagyszombati körmenet és mise után együtt fogyasztja el a tábor összes résztvevője viseletben a húsvéti vacsorát. Ezután kezdődik a bál. Idén szombaton és vasárnap is volt esti mulatság, élő népzenével. Itt a cserkészek megmutatták, hogy bizony élesben is megy a szilágysági táncanyag, amit a hét során tanultak és gyakoroltak.

Az idősebb vándorcserkészeknek és a felnőtteknek is akadt bőven program. Foglalkoztak a pásztorvilág zenei hagyományával, a közösségi szórakozás megváltozott formáival, Arany János balladáival, illetve moziesteken megtekintették az Oscar-díjas Mindenki című rövidfilmet, illetve a Lovasíjász című alkotást is. Mindezt persze sok énekléssel és beszélgetéssel fűszerezve.

A „regös” – ahogyan a tábort a legtöbben emlegetik – esszenciája a nyugat-európai cserkészetnek. Ez a tábor igyekszik magába foglalni mindazt, amit néphagyományainkból egy Németországban, Svájcban vagy Ausztriában felnőtt magyar gyökerű fiatalnak érdemes tudnia, ismernie ahhoz, hogy szorosabban és legfőképpen élőbben és személyesebben kötődhessen magyarságához, a közösségben pedig egymáshoz. Idén is rengeteg élménnyel, könnyek között távoztak a résztvevők, de csak azért, hogy felkészülhessenek a következő, nagy, 40-ik jubileumi táborra.

Jössz hát a regösbe?

Írta:
Dúcz Erzsébet

A tábor fő szervezői: Makovi András és Susi, Konthur Zoltán és Szántó Konthur Krisztina, Jablonkay Péter és Lydia.

Urbanek Rudolf katolikus pap, Szendey István orvos.

Zenekar: Palugyai-Mását Miklós, Herbert Schneider Kaktusz, Bartha Ágoston, Földesi János.

Kézműves foglalkozások: Szukics Éva (szalmafonás), Horváth Attila (íjkészítés), Horváth Antal Tónibá (fafaragás), Nagy Attila (pásztorfaragás), Bertha István és Csizmadia Katalin (fazekasság)

Hortobágyi Ivett (KCSP) és Józsa Tamás (tánc)

Karakas Zoltán és Dúcz Erzsébet (KCSP közreműködők)

A fényképeket Schenk Angyalka készítette.

Kerületi Cserkész Akadályverseny 2016 – „Magyar sportolók“

Újra egy kerületi eseményre, a 28-ik számú akadályversenyre került sor Kastlban. Péntek este, illetve éjjel, jókedvvel érkeztek meg a cserkészek Stuttgartból, Frankfurtból, Mainzból, Heidelbergből, Berlinből, Münchenből, Nürnbergből, Innsbruckból és Bécsből. A sátrak épültek, a mező megtelt. Az este folyamán mindenki megkereste más csapatban lévő barátait és folytak a beszélgetések a tűz körül, illetve bent a segédtiszteknek, róvereknek és a vezetőségnek, hogy az utolsó simításokat elvégezzük.

Azután következett egy hideg éjszaka, de a meleg tea a hidegben mindig jókedvre derített mindenkit. Szerencsére napközben szombaton és vasárnap is gyönyörü napsütés és meleg kísért bennünket. Reggel zászlófelvonásnál láttuk, hogy mennyien is vagyunk valójában: Több mint 100-an gyűltünk össze. A keretmese idén magyar olimpiai sportolókról szólt. Magyarország az idén is kiváló eredményeket ért el az olimpián. Majdnem minden olimpiai világversenyen a legjobb 15 között szerepel.

A zászlófelvonás után felkészültünk az olimpiára. Különböző állomásokon kellett végig menni, legyen az kötélhúzás, pókfoci vagy kődobás. A hangulat nagyon jó volt. A csapatok egymás ellen harcoltak és sikeresen felkészültek a versenyre. Délben ebédeltünk. Ha éppen itt tartunk akkor egy nagy köszönet jár a konyhának is.

Délután indult az akadályverseny. Ahogyan szokás, a cserkészek három korosztályba voltak felosztva, 17 őrs vett részt. Kora este érkeztek meg az első őrsök. Ezennel kezdődhetett a főzés, minden csapat magának készítette az ételt. Vágtunk, hámoztunk, tüzet raktunk és főztünk, közben meg mókát gyakoroltunk.

Késve kezdtük a tábortüzet. Az egyes csapatok különböző sportágakat mutattak be, amikben a magyarok az élen járnak és amikben például az idei olimpián érmet nyertek. Köztük a vívás, úszás, kajak-kenu, vízilabda, birkózás és lovaglás. Megismertük a különböző sportágak szabályait és történelmét. Zászlólevonás után zajlottak a beszélgetések, voltak akik a meleg házban maradtak, mások kint a tűz körül.

Vasárnap, egy reggeli és egy lelki idő után ismét folytatódott az olimpiai verseny. Zászlólevonásnál eredményhirdetés is volt, utána mindenki haza indult a saját városába. Ismét csomó új élménnyel és barátokkal térhettünk haza. Köszönjük ezt a szép hétvégét mindenkinek.

Viszlát AKI!

Barcsay Ádám, St

 

Képek hamarosan

Erdei tanösvény készült a Parkpucera alatt Kastlban Május 5-8

Hosszú éves tervünk, hogy egy erdei tanösvényt létesítsünk Kastlban. Elsősorban a gyerekek növényismeretét szeretnénk fejleszteni, hisz pont a cserkészeknek egy kicsit többet illene tudni mint hogy ez egy fenyőfa ez meg egy lomblóévélű fa. Az elmúlt évben hozzájött, hogy nagyobb figyelmet kaptak a védet virágok a helyi önkormányzattól is. Végül kb 10 ritka virág, fölég orchideafélék, nőnek a park hátsó oldalán, a sátorozásra alkalmatlan buckás lejtős tisztásokon. Így a tanösvény a park bejáratánál kezdődik ahol 5 nagy hársfa áll. Útvonalát főleg a kőbánya felé vezettük ahol sok különböző növény van. A tanösvénynek több mint 20 állomása van amit Molnár Gergő, st. és Nürnbergi KCSP-öszöndíjas, a cserkészekkel együtt dolgozott ki és valósított meg. A fiuk 20 darab méteres karót készítettek és vertek be a földbe az adott helyeken, a lányok meg táblácskákat írtak és állatokat festetek fatáblákra melyeket elrejtve elhelyeztek az ösvény mentén. Így nem csak növényekkel találkozhatunk, hanem több madár és erdei lakóval is. A tanösvényhez készül még egy kísérő füzet, hogy aki kíséri a gyerekeket annak legyenek bővebb információi a növényekről. Ez nem csak a növény biológiai és használati tudnivalóit tartalmazza, hanem azt is hogy népdalokban, népmesékben hol jelennek meg. Jó barangolást kívánunk mindenkinek.

Továbbiakban persze zajlottak a szokásos munkálatok. Egy nagy infótábla készült látogatok számára, asztalokat javítottunk és ujjakat építettünk, a szertárat előkészítettük a nyári táborra és sok rossz régi sátrat kiselejteztünk. A fiuk több nagy fenyőt kivágtak melyek elszáradtak és már lehullott a kérge is. A munkát nehezítette, hogy olyan sűrűn álltak, hogy rendszerint elakadtak a többi fában és méterenként kelet levágni őket.

Mivel idén Makovi András a vadászatot tűzte ki témának, sokat íjásztunk. Ráadásul nem csak sima céltáblákra, hanem mozgó célokra is. Erre voltak dobó korongok, de készült egy nagy vaddisznó is, ami elégé hasonlított egy szalmazsákra , és ami egy kötélen lógva berobogott az íjászpályára és a vadászok próbálták eltalálni. Ami természetesen sikerült is.

A hétvége jó hangulatban telt és az idő is végig jó volt. Több mint 40-en voltunk Nürnbergböl, München, Stuttgart, Frankfurt, Bécsből és még Berlinböl is volt erősítés.

Köszönjük mindenkinek bevetését a cserkészparkunk szépítésében

Jó Munkát!

GrizzlyIMG_5156 IMG_5164 IMG_5165 IMG_5169 IMG_5182 IMG_5183 IMG_5184

 

 

A nürnbergi cserkészcsapat két éve – Felnőttképzést rendeztek Nyugat-Európa legifjabb magyar cserkészcsapatának

Németországban az utóbbi két esztendőben egy új város neve került fel a cserkészcsapatok térképére: Nürnbergé. Az észak-bajorországi nagyvárosban már évtizedek óta megfogalmazódott az igény a magyar ajkú cserkészetre, sőt „szórványcserkészek”, vagyis konkrét csapatba nem tartozó fiatalok is éltek a környéken. Intézményesedni azonban mostanra tudott ez a kezdeményezés, a helyi fiataloknak, szülőknek, a KMCSSZ vezetőinek és a Kőrösi Csoma Programnak a segítségével.

Míg a Kárpát-medencében a legtöbb cserkészcsapatot huszonéves fiatalok, tanárok, lelki vezetők, 1990 után esetleg öregcserkészek hozták létre, addig a diaszpóra területein jelentős részben a saját és gyermekeik magyarságáért felelősséget érző aktív szülők az alapítók és a fenntartók. Többek között Frankfurtban ez a hagyomány napjainkig él, bár 80 fős a csapat, a szülők még most is nagy szerepet vállalnak a cserkészéletben, jelen vannak a táborokban, kirándulásokon és a háttérben egyaránt. De hasonló a helyzet a nemrégiben alakult londoni és brüsszeli csapatoknál is. A hosszú távú cél persze Nürnbergben is, másutt is az, hogy a gyerekek és a fiatalok minél önállóbbak legyenek, hiszen a cserkészpedagógia egyik lényeges eleme, hogy fiatal a fiatallal könnyebben szót ért, erősebb példa a gyerekeknek egy néhány évvel idősebb vezető, mint egy idősebb személy.

A nürnbergi csapat magja tehát 2014. májusban alakult meg, miután Molnár Gergely Kőrösi Csoma-ösztöndíjast a nürnbergi magyarok megkérték, hogy szervezze meg ott a cserkészetet. 2014-ben már volt több egynapos túra, egy kétnapos alpesi kirándulás, egy dunai vízitúra (Müller György vízi-öregcserkész vezetésével) és több cserkészfoglalkozás. 2014 október végén került sor az első fogadalomtételre, ahol 3 kiscserkészt és 1 felnőtt cserkészt avatott fel Jablonkay Péter kerületi parancsnok. 2015-ben tovább folytatódtak a csapatgyűlések és egy újabb dunai kenutúrát is végigeveztek a fiatalok, 2016-ban pedig egy téli szánkózás és egy tavaszváró kirándulás zajlott le.

A gyerekek száma változó, általában 8-15 gyermek jelenik meg a programokon, ebből 8-10 a majdnem mindig jelenlévő tag, egy kiscserkész fiú (Barlangi medve) és egy kiscserkész lány (Pitypang) őrs. A gyerekek magyar nyelvi tudása többnyire kielégítő vagy magas fokú, többségük a hétvégi magyar iskolát látogatja. Időnként csatlakozni szeretnének olyanok is, akik magyarul nem beszélnek, ők nehézséget jelentenek. A környékben több képzett cserkészvezető is él, azonban a bajor gimnáziumok és egyetemek szigorú elvárásai miatt sajnos nem tudnak minden hónapban foglalkozni a gyerekekkel. Van továbbá több lelkes szülő, akik számára a cserkészmozgalom jó lehetőség gyermekeik élő és értékes magyar közösségbe vitelére, rájuk kiválóan lehet építeni a programok hátterének biztosításához, ám először még nem látták tisztán, miben kínál a cserkészet többet a szimpla természetjárásnál. Ezért felmerült, hogy a csapat jövője szempontjából fontos lenne több szülőt felnőttképzés keretében kiképezni, erre májusban nyílhatna alkalom Kastlban.

A Magyar Katolikus Misszión tartják gyűléseiket, ahol már saját szekrényük is van.

Május elején egy háromnapos felnőttképzésre került sor a Kastl Cserkészparkban. Az esemény a „parkpucera” becenevű cserkészparkrendezéshez kapcsolódott, melynek keretében a cserkészek felkészítik a zord pfalzi tél után gyönyörű parkjukat a nyári táborokhoz. Rendbe teszik a házat, az erdőt, a mezőt, a sátrakat. Elkészült egy új tanösvény is 21 állomással, sőt fabútorok is a nyári táborra. Maga a felnőttképzés a tucatnyi nürnbergi szülő, valamint stuttgarti, bécsi, müncheni, frankfurti felnőtt cserkésztisztek részvételével zajlott le. Az elméleti bevezető után a szülők gyakorlati feladatokat is kaptak, csapatprogramokat és terveket kovácsoltak, a gyerekek pedig közben fát vágtak vagy játszottak. Sőt még mozgó célpontra is lehetett nyilazniuk (vaddisznómakett), és persze tüzet rakniuk. A hétvége egy villámszámháborúval zárult le.

A felnőttképzés végkicsengése az volt, hogy a nürnbergi szülők is hajlandók őrizni a lángot, melyet a magyar cserkészet generációk óta közvetít a magyarság megmaradásáért. Minden hónapban programot fognak szervezni – elsősorban szabadtéri kirándulásokat – és felkészítik a gyerekeket a próbára. Ebben segíti őket a néhány hete megjelent CSOKK-MIK cserkészkönyv, a Próbarendszer, a Cserkészvezetői velemjáró füzet, és némi eltökéltség. Valamint alkalmanként egy-egy képzett cserkészvezető, akiket más csapatoktól lehet kikölcsönözni. Szerencsére ugyanis jó az együttműködés a kerülettel, és több kerületi csapattal, különösen is a müncheniekkel.

A terveik közt szerepel a Kastl nyári táboron való részvétel, egy három napos kenutúra és több kisebb kirándulás is. A csapat szeretne magának nevet és számot igényelni: felmerült a Petőfi Sándor, az Ajtósi Dürer, a Szürke marhák, és a Hajdúk név is, Észak-Bajorország és a magyarság közös hagyatékát őrizendő.

Molnár Gergely – Tihanyi Endre

 

Mi történt a csillagszemű juhásszal? – Svájci körzeti pünkösdi tábor 2016. május 13-16.

„… és addig éltek míg meg nem haltak”. – Hányszor olvastuk egy-egy népmese végén ezt a mondatot… De hogy mi történik a főhőssel a lagzi után, azt sosem tudjuk meg.
Hát, idén utánajártunk –  mi történt a csillagszemű juhásszal? Ezzel a kérdéssel foglalkoztunk a svájci cserkészek körzeti pünkösdi táborában.
A körülmények komoly kihívást jelentettek, amikor péntek este elindultunk Wäckerschwend  felé, hiszen két napja már szinte szünet nélkül szakadt az eső! Meglepetésünkre a táborhelyen épp nem esett, így a sátrakat még besötétedés előtt felállíthattuk. A jó hangulaton az sem rontott, hogy később újra eleredt az eső. A sok  vidám játék elterelte a gyerekek figyelmét az időjárás viszontagságaitól.

Szombat délelőtt megkezdődött hivatalosan is a tábor. Addigra összejött vagy 60 cserkész, vezető és segítő Zürichből, Genfből és Bernből, még Stuttgartból is érkeztek, sőt érdeklődők Baselból.

A népmese tartalmát első nap átéltük: délelőtt megismerkedtünk a királlyal és szép lányával, akik meglehetősen igényesek voltak, ami a párkeresést illeti. Mennyi mindent kell tudnia egy  jövendőbeli férjnek és királynak! De a hopp-mesternek minden területre volt szakembere. Ebédig végigjárta mindegyik őrs mindegyik állomást. A gyerekek tanultak térképészetet, csomózást, légpuskával célba lőni, rovást írni és olvasni, kemencében pogácsát sütni, és a saját tájegységükről azt, amit tudni illik. Mindez főleg fedett helyen zajlott, hiszen többször is nagy zápor söpört végig a táborhelyen. Ebéd után kiderült, hogy a királykisasszony megtalálta „az igazit” – a csillagszemű juhászt. A királynak persze nem tetszett lánya választása, és megpróbálta eltüntetni a főhőst, de az minden halálos veszélyből élve jött vissza. Megvesztegetni sem lehetett, így végül a király beleegyezett az esküvőbe. Erre készültünk délután egy újabb forgószínpad keretében: vőfély verset költöttek az őrsök, tulipánokat nemezeltek és egyéb díszeket készítettek a lagzira, nyakkendőgyűrűt fontak, és népdalokat tanultak. Esőszünetekben meg kinti műsor és játék zajlott!
Este vendégek is érkeztek a nagy eseményre, így kicsit szűkösen ültünk a feldíszített ebédlőben. De sok jó ember kis helyen is elfér. A vőfély köszöntötte az összegyűlteket, s mindegyik őrs előadta saját költeményét. A királykisasszony búcsúzott az édesapjától: „…hát ne vedd kérlek zokon, hogy itt hagylak Téged, drága rokon…” és egész népét: „…elbúcsúzom népemtől, kívánok sok jót szívemből…”. Aztán a juhász kikérte a menyasszonyt: „…hűségemet ígérem és a lányát elkérem…”. Végül a lagzin bemutatták az ünnepi vacsora fogásait. Az előételt: „…pogácsa lesz az előétel – szép ropogós és puha. Együk meg kézzel, mézzel – nem lesz tele vele a kuka…” A főételt: „… a legjobb szakács csinálta, s a legjobb vőfély tálalja…“. A desszertet: „…almás – habos összetétel, ez lesz ma a desszert-étel…” Legvégül: „…elég volt a duma mára, induljunk a lakomára!…” Kezdődhetett a lagzi! Volt ám sok finom falat s nagy dínom-dánom! Jóllakva aztán kimentünk a tábortűzhöz, ahol a vidám éneklés után négy kiscserkész tett ígéretet és megkapta a kék nyakkendőt.

Miután a vendégek elindultak hazafelé, négy cserkész tett fogadalmat a sötét erdőben fáklyafény mellett.

Vasárnapra elvonultak az esőfelhők, de megérkezett a fagyosszentek hidege. A tervezett portya számára ez nem jelentett akadályt. Két részben zajlott a kirándulás. Délelőtt egy vízeséshez vezette az őrsöket. Útközben az állomásoknál a szájukban vízzel kellett énekelni vagy a hídról kötélen lemászni. Az ebéd után meg újabb út vezette őket a csokiszerző feladathoz, az illatok állomásához vagy a célba lövéshez. Útközben meg a gyönyörű tavaszi dimbes-dombos tájat élvezhettük a hideg szél ellenére. Miután mindegyik őrs sikeresen visszaérkezett, gitáros misét tartottunk a szabadban. A genfi vendégpap jött el hozzánk, és a pünkösdről prédikált. Vacsora után a tábortüzet egy vadregényes helyen tartottuk, nem messze a táborhelytől. Annak keretében kiderült, hogyan folytatódhatott a népmese. Mindegyik őrs bemutatta, milyen lehetett volna az ifjú pár élete, ha az ő tájegységükre költözött volna. A hagyományos falusi élettől a modern tv-reklámig mindenféle ötletet láthattunk. De arra is rájöttünk, hogy életünk sokféle irányba kanyarodhat, és akárhova visz minket a sors, meg kell találnunk ott a helyünket. A szeretetkör után a kiscserkészek lesétáltak a házhoz, míg a nagyobbak a sötét éjszakában az óriássünök hadával küzdöttek. Világító tojások segítségével sikerült őket legyőzniük. Éjszaka lesüllyedt a hőmérséklet három fokra, de pokrócok és ponyvák segítségével a sátorban alvók sem fáztak. Mégis jólesett, hogy hétfőn jutott némi napsütés. A futós terepjáték alatt meg úgyis hamarosan felmelegedett mindenki. A táborbontással párhuzamosan folyt a métázás. Így mindenkinek felváltva jutott munka is, játék is.
A táborzárásnál a néprajzkutatónk által talált családfáról kiderítettük, hogy a királykisasszony és a csillagszemű juhász leszármazottjai…. mi vagyunk!

Így tehát végül „minden jó, ha a vége jó!”, még akkor is, ha a táborzárás végén elkapott minket egy futó zápor!

Jó Munkát!
Maszkot

 

IMG_0492 IMG_0986 IMG_1007 IMG_1091 IMG_5200 IMG_5227 IMG_5237 IMG_1071nk