Hej, regö rejtem…Húsvét ünnepe a 38. Tinódi Lantos Sebestyén Regöstáborban

REGOSTABOR RESZTVEVOK

A Külföldi Magyar Cserkészszövetség I. kerülete idén is megrendezte a Tinódi Lantos Sebestyén Regöstábort, amelynek évről évre egy kis thüringiai falu, Lützensömmern ad otthont. Húsvét hetében a berlini magyar cserkészekkel ide utaztunk.

A nagy múltú tábornak velünk együtt több, mint száz résztvevője volt. A Frankfurtból, Münchenből, Ulmból, Bécsből, Innsbruckból és más német, ill. osztrák városokból érkező magyar cserkészek különböző hagyományőrző programokon, mint például néptánctanításon, kézműves foglalkozáson, népi hangszer bemutatón vettek részt. Ezzel egy időben regös segédtisztképzés is folyt; a jelöltek néprajzi előadások tartásával, tábortűz vezetéssel, valamint egy ballada eljátszásával aktívan bekapcsolódtak a tábor életébe, ezáltal is színesítve a programot.

A tábor idei témája a tavaszi ünnepkör volt. Ennek kapcsán szó volt a különféle nagyböjti, húsvéti és pünkösdi népszokásokról, mint például a kiszehajtás, a vesszőzés, a májusfa állítás vagy a pünkösdi királyválasztás.  Egy-egy szokást este a tábortűznél meg is jelenítettek a cserkészek csakúgy, mint a különböző tájegységekhez kapcsolódó mondákat, legendákat.

A regöstáborban különböző népi mesterségek elsajátítására is volt lehetőség. A cserkészek tarsolylemezt készíthettek, írókázhattak, valamint a hagyományos fafaragóműhelyben a fésű, nyakkendőgyűrű és más fatárgyak készítése mellett fafaragó kést is állíthattak elő. A foglalkozások vezetői naponta mutatták, magyarázták a különböző mesterségek fortélyait. Az elkészített munkákat nagyszombaton a csűrben állították ki.

A nagyhét során ​tábori vonós együttes alakult, Herbert Schneider “Kaktusz” és bandája (Palugyay-Masát Miklós, Bartha Ágoston, Andrássy Ferenc, Makovi András és Nagy Attila) nem csak a táncpróbák alatt és a táncházban húzta a talpalávalót, hanem a zenészek a hangszertanításban is kivették a részüket. Mellette a népi furulyázás alapjait is el lehetett sajátítani Karakas Zoltán KCSP-ösztöndíjas népzenésztől.

A hét folyamán Hortobágyi Ivett (KCSP ösztöndíjas néptáncpedagógus) és Józsa Tamás néptáncpedagógus tanított mezőkölpényi táncokat a kisebb és a nagyobb korosztály számára, amelyet népi játék és népdaltanulás egészített ki. A verbunk, csárdás, korcsos és cigánycsárdásból álló táncrendet a tábor végén be is mutatták a cserkészek, és a lányok ezenkívül dunántúli karikázóval is készültek.

A cserkészek a nagyheti liturgiának megfelelően nagycsütörtökön ünnepi szentmise keretében emlékeztek meg az utolsó vacsoráról, amelyet másnap nagypénteki keresztút, passió és igeliturgia követett. A nagyszombatot hagyományosan, viseletbe öltözve ünnepelték; a tűzszentelést követően zászlóval és gyertyával a kezükben vonultak a templomba.

A nagyszombati készülődésbe valamennyi cserkész bekapcsolódott; kicsik és nagyok tojásfestéssel, asztali dekoráció készítésével, kalácssütéssel járultak hozzá a húsvéti vacsora méltó elfogyasztásához. A legkisebbek a húsvéti barkácsolás mellett kint a szabadban is sokat játszottak. Néhány év múlva várhatóan ők is a regöstábor oszlopos tagjai lesznek.

A regöstábort Makovi András és Makovi Susan, a segédtisztképző tábort Jablonkay Lydia cserkésztiszt vezette, akiket mintegy negyven felnőtt cserkész és cserkésztiszt, többek között Konthur Zoltán és Szántó-Konthur Krisztina támogatott a berlini 86. sz. Apáczai Csere János Cserkészcsapat képviseletében.  Ezúton is köszönet a munkájukért, reméljük a jövőben tovább éltetik ezt a tiszta forrásból vett és ápolt hagyományt.

KMCSSZ sajtószolgálata

FURULYAZASTUZSZENTELES

 

 

 

 

2016 Vándor és Vezetői Konferencia, evezni és métázni a hidegben!

További fényképeket itt találtok!

Kedves Cserkészek!

A Mattseenél tartottuk meg az idei év Tiszti és Vándor konferenciáját. Péntek éjjel jókedvvel megérkeztünk végül mi is. Végre megint egy kerületi esemény! Végre megint régi barátokkal találkozni, viccelődni és beszélgetni, új barátokat megismerni. Közel hatvanan vettek részt, fiatal vezetők, vándorok, csapat-parancsnokok és tisztek. Összesen 5 országból jöttek cserkészek, Németországból, Ausztriából, Svájcból, Angliából és Svédországból.

Péntek éjjel egy kis bemutató után még későig folytak a beszélgetések, legyen az bent a termekben, vagy kint a természetben. Hisz a Vezető képző tábor vagy AKI, illetve a parancsnoki konferencia óta sokan nem látták egymást, így hát sok mesélni való volt.

Persze tudtuk azt is, hogy reggel korán Kondor meg Andris, akik vezették a vándor konferenciát egy „kemény“ reggeli tornával vártak, de ez nem tartott vissza bennünket.

Reggel a csapat két részre szakadt. A vándorok Andris és Kondor vezetésével részt vettek a vándor továbbképzésen, a vezetőség meg elemezte a múlt évet és előre tekintett és megbeszélte az ez évi programot.

Először Szöcs László, aki idén a kerületi tábornak a parancsnoka, beszámolt az eddigi rögzített információkról. Itt említésre méltó az, hogy az egyes altáborokat új fiatal segédtisztek fogják vezetni. Azután következett egy beszámoló a magyarországi 3. kerületnek a cserkészetéről. A 3. kerület nagyon keresi a kapcsolatot velünk és nagyon nyitottak az együtt táborozásban. Jó lenne ha képviselnénk magunkat náluk nyáron Szombathelyen a Szent-Márton Táborban (Júl. 5- Aug.3). Aztán következett egy beszámoló a kerületi fenntartó testület, a WEUP-ról. Fontos itt, hogy a WEUP mindenféle igazolásokat, forma-leveleket kiad, legyen az egy bizonyíték, hogy cserkészkedsz, amit aztán például az egyetemen benyújthatsz, vagy egy megbízás egy vezetői szabadságra.

Aztán három munka-csoport volt, egy a kerületi tábor megszervezéséhez, a  másik az EU- pályázatok eljárásához és a harmadik a VL- feltételek összeírásához.
Az ebéd után kimozdultunk és métáztunk.

A vita téma ebben az évben az volt, hogy hogyan érjük el azt, hogy ne csak konzumáljuk a cserkészetet, hanem hogy értéket is adjunk neki? És miben nyilvánul ki, hogy valaki „csak fogyasztó“? Azt beszéltük meg, hogy minnél idősebb lesz az ember, annál inkább szolgáló lesz és nem fogyasztó. A mérleg egyensúlyban kell hogy maradjon. Egy fogyasztó az, aki nem vállal felelősséget, aki évekig nem tesz semmit, de részt vesz egy különleges programon, ez lehet például egy ÖV is. Nagyon sok függ a szülői neveléstől, a korosztálytól és a programtól. Egy kiscserkész például nem föltétlenül fogyasztó, visszaad egy nagyon sok pozitívat a vezetőnek, azonkívül feladatokat vállal, mosogat vagy fát hord. Fontos is, hogy a cserkészet ne csak szolgálatból álljon, ezért fontosak is például a kerületi konferenciák vagy az utó-táborok.

Késő délután a csapat-parancsnokok beszámoltak, itt mindenki beszámolt pozitív dolgokrol, de problémákról is. Ezután vacsoráztunk, nagy volt a választék és mindenkinek nagyon ízlett. Külön köszönet Icának és Öcsinek a sok konyhai munkáért!

Az Áhítat után a londoni turul látogatásról és a dél-amerikai Jubiról voltak beszámolók, aztán kezdődött a tábortűz, ami arról szólt, hogy hogy adják át a cserkészek egymásnak a különböző feladatokat.

Éjjel hajnalig folytak a beszélgetések, az éneklések és a játékok. Persze, ha ennyi fiatal, ennyi barát összegyűl, akkor alvásról szó se lehet.

Reggel a zászló felvonás után, folytatódtak a külön megbeszélések. Panni fontos információkról számolt be a vezetői felelősségről, például azt, hogy Németországban vezetőknek köteles egy „erweitertes Führungszeugnis“. Kiderült, hogy néhány dolog még nem világos, itt majd utána kell nézni. Aztán a szombati munka-csoportok beszámoltak. Utána összejöttünk a vándorokkal és egymásnak beszámoltunk a vita témáról „szolgálat versus konzum“.

A regös tábor témája a tavaszi népszokások lesznek. A csapatparancsnokok még egyszer röviden mindenki előtt beszámoltak és ezzel be is fejeztük a kerületi konferenciát. A zászló levonás után nagy búcsúzások voltak és mindenki megint egyrészt szomorúan, másrészt meg sok új motivációval a saját városa irányába indult.

 

Jó Munkát!

Barcsay Ádám, St.

Japán Jamboree – 2015 – Ahogy mi láttuk

Életem első Dzsemboriján vehettem részt múlt nyáron, mint külföldi magyar cserkész a magyarországi cserkészekkel együtt.

A kiállítósátorban működtem az ISTben (International Service Team) 5 Cserkésztársammal. Minden nap hárman dolgoztak a sátorban felváltva. A kiállítósátorokban minden ország bemutatta hazájának jellegzetességeit (ételeket, népviseletet, stb).

A magyar sátorban különböző lekvárfajtákat, erős Pistát kóstolhattak az érdeklődök és bemutattuk a Rubik-kockát (Bűvöskockát) is. A magyar termálfürdőket elektromos lábfürdővel demonstráltuk az ellazulni vágyóknak.

A szabad napokon különböző programokon vettünk részt. Önállóan mozoghattunk a dzsembori egész területén, megnéztük a “hősök terét”, vagy a ‘sciencecorner’-t, ahol mindenféle kísérleteket próbáltunk ki, vagy busszal kimentünk a legközelebbi városba egy kicsit szétnézni.
Az ISTnek egészében véve sok munkája volt, mert a tábor előtt és után fel- és le kellett mindent építeni, mindezt a tűző melegben. Esténként azonban több szabad óránk volt, mint a résztvevőknek és így sok emberrel megismerkedhettünk.

20150811_031620 20150811_055007 20150805_022219

Egy linzi a Fuji tetején

Beszámoló Japán – Jamboree 2o15

Visszatekintve a 3 és fél hétre Japánban, számtalan benyomás jut eszembe: Egyrészt a nagy hőségre kell gondoljak, melyik a sátort 8 órától szaunává változtatta. Másrészt a beszélgetések hiányoznak a világ minden tájáról érkezett cserkészekkel (több mint 150 különböző nemzetiségű cserkész gyűlt össze).

Persze kimondottan érdekes volt megismerni a Japán kultúráját is! Tényleg nagyon rendezettek és szabály betartóak. Japánban mindennek megvan a rendje, helye.

A tábor után együtt a magyar kontingensel (majdnem 200 fő) megnéztük Kyotot és Oszakát. Azután külön váltunk és néhányan Oroszországba indultak a transzszibiriai expresszel, mások Tokio-t fedezték föl, én pedig a Fuji-t mászhattam meg.

Biztonsággal mondhatom hogy számomra a Fuji utóprogramm volt (szó-szerint) az utazás csúcspontja! Még ha fárasztó is volt megmászni a 3776m magas vulkánt, megfizethetetlen jutalom volt fentről letekinteni az országra és Tokio-ra! A legkevesebb pillanatom az volt, amikor az 5. állomási sátor helyünkön felébredtünk és gyönyörű napfelkeltét élvezhettünk és láttuk a Fuji csúcsát.

Minden esetre egy életre szóló élmény volt!

Antal Ágnes, ÖV 80. sz. Árpád cscs. Linz

IMG_7155 IMG_7153 IMG_7152 IMG_7150

2015 – Vezetőképzés a németországi cserkészparkban

Augusztus elején tartottuk meg újra 10 napos vezetőképző táborunkat olyan magyar cserkészek számára, akik Nyugat-Európában élnek. Mivel minden szervezet sikere a vezetőin múlik, így mi is sok időt és energiát fektetünk arra, hogy biztosítsuk csapatainknak az utánpótlást lelkes és jó képzett vezetőkből. Így tudott a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség az elmúlt 65 évben fennmaradni és gyarapodni itt nyugaton. Már egy évvel a tábor előtt elkezdődtek a felkészülések a magyarságismereti vizsgákra. Ugyan is minden résztvevőnek vizsgát kell tennie magyar földrajz, történelem, irodalomból, valamint néprajzból, amire majd az évek folyamán tud építeni és amiből meríthet, amikor a cserkészeket kell tanítania. A tavasz folyamán cserkészismereti vizsgát (elmélet és gyakorlat) is kell tenniük, hisz ha hiányos a tudásuk, akkor egy táborban sem állják meg a helyüket. A tábor előtt pedig különféle elő feladatokkal is fel készültek a tábori munkákra. Ezen nagy előkészületek után nyilván nagyok az elvárások a táborok iránt is. A táborban a fő hangsúly a gyakorlati kiképzésen van. A legfiatalabbak 15 évesen kezdik a képzést. Ezek a cserkészek lesznek később az őrsvezetők . Ők megtanulják, hogy hogyan kell előkészíteni és levezetni egy délutáni foglalkozást egy 4-8 fős gyerekcsoportnak úgy, hogy abban legyen játék és gyakorlati  tapasztalatszerzés is.
Természetesen a táborban volt sok játék, kirándulás illetve portyázás, no meg persze tábori építkezés, hisz nem csak sátrat kell verni, hanem asztalokat és padokat, sőt konyhát is kell építeni.
18 éves kortól lehet részt venni a segédtiszti táborban, ami már nagyobb csoportok vezetésére készít fel, vagyis az őrsvezetők irányítását és segítését. Külön képzés folyik a kiscserkészvezetők számára, tehát azoknak, akik 10 éven aluli gyerekekkel foglalkoznak . Szintén őrsvezetői, valamint segédtiszti szinten. Így 5 kiképzőtábor, 3 cserkész illetve kiscserkésztábor és egy felnőtt törzs működött több mint 180 résztvevővel. A táborban voltak cserkészek a következő országokból: Anglia, Belgium, Svédország, Svájc, Ausztria, Magyarország, Brazília, Argentína, Egyesült Államok és persze Németországból. Ebben a nagy nemzetközi táborban mindenki nagyon jól megértette egymást, hisz a cserkészek Európában vagy a tengeren túl nagyon hasonló szokásokat és hagyományokat használnak.
Egész végig nagyon meleg volt, sőt a tábor végére megdőlt a németországi meleg rekord is, meghaladva a 40 fokot! Mivel a sátrak és a tábori élet főleg erdőben zajlott, így aránylag jó lehetett bírni a meleget. Ki többször, ki kevesebbet, de a cserkészek boldogan látogatták meg a közeli fürdőt is. Sajnos a nagy szárazság miatt teljes tüzelési tilalom volt az erdőben, így a tábortüzeket is kint tartottuk a nagy réten, amik azért így is nagyon hangulatosak voltak. A tábor végén 45 őrsvezető és 30 segédtiszt kapta meg ünnepélyes keretek között a vezetői minősítést .
Mindenki boldogan indult haza, hogy miután kipihenték a tábori fáradalmakat, lelkesen nekilássanak a cserkészfoglalkozások és kirándulások szervezéséhez.

 

További fotók hamarosan

Turistaként a Himaláján, avagy Kőrősi Csoma Sándor nyomában

Pünkösd van!
A szentlélek kiáradásának ünnepe.
Egy hosszabbított szabad hétvége.
A kora nyári esőzések időszaka.
Tehát, a hagyományos körzeti cserkésztábor ideje!

 

Pünkösd szombaton felkerekedtek a svájci körzeti csapatok és elindultak az ország legnyugatibb csücskébe. Satignyi mellett, egy cserkészparkban találtunk helyet. Mivel a tábori keretmesénk Kőrösi Csoma Sándor munkássága köré épült, nem csodálkoztunk, hogy a zászlófelvonásnál egy csoport „tibeti” érdeklődött ittlétünk iránt. Kiderült, hogy ők is a messzi országból érkező tudóst várják. Egyszer csak megelégeltük a várakozást, őrsökre osztottuk a körülbelül 50 fős csoportot és elküldtük a keresésére.
Útközben a bennszülöttektől különböző érdekességeket tudtak meg, feladatokat kaptak, olyanokat, mint evőpálcika díszítés, imazászlók készítése vagy a tibeti szokások elsajátítása. Már esteledett, amikor feladták a további keresést. Katonai ponyvalapokból kunyhókat készítettek, hogy a vadonban töltsék az éjszakát, de a helyi lakók nem voltak olyan vendégszeretők. Így a ponyvasátrakkal és a többi felszereléssel együtt visszautaztak „Zanglába”, ahonnan indultak. Mire felverték ponyvasátraikat és megvacsoráztak, már kezdett is sötétedni. A tábortűznél egy magyar turista mászkált érdekes öltözékkel… strandpapucsban. Így akarta meghódítani a Himaláját. Jót szórakoztunk, ahogyan egy tibeti lámával igyekezett elbeszélgetni és az őrsök egy-egy jelenetben bemutatták a helyi szokásokat.
Zászlólevonás után a cserkészkorúak a közeli erdő egyik kis tisztásán fáklyafény mellett hét új cserkészt vettek be a zöld-nyakkendős nagy családba…

Vasárnap reggel – mivel nem folytattuk Kőrösi Csoma Sándor keresését – a táborhely környékén pontgyűjtő vadászatra indultunk. Egy-egy állomásnál becsléssel, tájékozódással, csomózással és tibeti bölcs mondásokkal foglalkoztak. Ezt követően egy fára kötött kötélen kellett végig mászni, a bölcs mondatokat összeilleszteni, a tudást egy kvíz keretében bemutatni, majd lent a sáros völgy oldalában további mászásra, rohampályára került sor.
Délben – helyi szokás szerint – evőpálcikákkal elfogyasztottuk egy nagy adag túros csuszát. A csoportképek elkészítése után megint sportosabb műsor következett: csoportos és őrsi játékok, majd kulacsgyűjtő futós-terepjáték és végül egy nagy keresőakció keretében segítettünk két tibeti szerzetesnek visszaszerezni az ellopott „piros anyagot”. A közé beiktatott félórás éneklés „Szív küldi szívnek” és az uzsonna, pihenésképpen épp jól jöttek.
Este hatra vendégek érkeztek, hiszen a genfi Sík Sándor cserkészcsapat idén ünnepli megalakulásának 30. évfordulóját. Cserkészszülők, korábban még aktív cserkészek, vezetők és a fenntartó testület tagjai jöttek el a jubileumi műsorra, így csaknem százan vettünk részt a gitárosmisén. Magyarországról érkezett Kótai Róbert Atya, százados, honvédségi tábori lelkész, aki majdnem az egész táborunkon is részt vett. Vacsorára megvendégeltük a látogatóinkat. Ezt követően a zürichi cserkészcsapatok felköszöntették a genfi csapatot. Kerek születésnapra kell egy torta! Mi ezt cserkészmódon oldottuk meg: keresztkötéssel ágakból készített fatortát adtunk át, mellette saját költeményű, gitárral kisért éneket adtunk elő, melyhez az egész csapat harsogta a refrént. Ajándék sem hiányozhat: az elmúlt 30 év pünkösdi táborából gyűjtöttünk össze egy-egy csoportképet és nagy színes papírokra illesztve átadtuk, mint közös emléket. Mindez mellé egy képeslap is járt jókívánságokkal és sok-sok aláírással.
A műsort ezután a tábortűz mellett folytattuk. A genfi vezetők irányítása alatt további izgalmas dolgokat tudtunk meg a tibetiek szokásairól, hagyományairól. Még aznap este, a már csak pislákoló tűz mellett hat kiscserkész tett igéretet és megkapta a kék nyakkendőt.
Miután elbúcsúztunk a vendégektől és a kiscserkészek nyugovóra tértek, a nagyobbak éjszakai kalandra indúltak: erdősakk! Idővel annyira belejöttek, hogy jóval éjfél után tértek csak vissza tele izgalmas élménnyel.

Hétfő reggel, a megszokottól későbbi ébresztő ellen senkinek sem volt kifogása. Reggeli után a személyes holminkat már össze is csomagoltuk, kezdődhetett a nagy cserkészház takarítása. Kint időközben beindult a métázás. Egy-egy csoport mindig kihagyott egy fordulót és segített a ponyvasátrak szétszedésében, ponyvák összehajtásában, késöbb pedig a ház kitakaritásában. Közösen jól haladtunk, így mindenkinek maradt alkalma a játékon is részt venni.
Kőrösi Csoma Sándor végül ugyan személyesen nem jutott el hozzánk, de tibeti útjával és műveivel megismerkedhettünk. Megtudtuk, hogy ő a tibeti-angol szótár megalkotója, a tibetológia alapítója, 23 évig volt úton és 17 nyelven írt és olvasott. Rendkívüli ember lehetett, semmi kétség. Kár, hogy nem volt lehetőségünk találkozni vele!
Az utolsó pálcikákkal fogyasztott ebéd után, igyekeztünk befejezni a takaritást, csomagolást, hogy időben elkészüljünk a zászlólevonásra.
A táborzárásnál nemcsak a tibeti lakóktól, szerzetesektől és a táborhelytől búcsúztunk, hanem egymástól is. A következő hónapokban aligha látjuk egymást, de a kapcsolatot próbáljuk fenntartani. Reméljük, az őszi cserkészhétvégén ismét találkozunk!

 

Pilinszky Katalin / Maszkot
Svájci körzeti pk.

DSCN0815 DSCN0898 DSCN0880