Jössz a regösbe?
Jössz a regösbe? – Kérdezték tőlem Berlinbe érkezésem után alig egy héttel. Akkor még fogalmam sem volt, mire gondolhatnak. Később derült csak ki, hogy a regös egy különleges és kiemelt esemény az itteni cserkészek életében. Az idén 39-ik alkalommal megrendezett Tinódi Lantos Sebestyén Kerületi Regöstáborról volt szó ugyanis, amelyet a Külföldi Magyar Cserkészszövetség minden évben megrendez. A tábor a nyugat-európai cserkészek egyik fő találkozója és a cserkészévad egyik legizgalmasabb, legkalandosabb rendezvénye.
Wifi, térerő nincs, de nincs is rá szükség, hiszen ez a tábor nem multimédiás rendezvény. A regöstábor célja, hogy néprajzi, néptáncos és népzenei ismeretekhez juttassa a résztvevő cserkészfiatalokat, oly módon, hogy a néphagyományokkal élményszerűen találkozhassanak egy héten keresztül. Minden tábornak megvan a maga témája, idén a nyári és őszi ünnepkör és paraszti munkálatok voltak soron. A regöstábor ideje a húsvéttal van összekötve, így az ünnepet közösen üli meg az összes jelenlévő, hagyományos keretek között, szentmisékkel, viseletben, tojásfestéssel, locsolással, ünnepi vacsorával és húsvéti bállal. Ezen a módon a Nyugat-Európában felnőtt magyar fiataloknak alkalma nyílik egy igazi magyar hagyományokkal teli hetet eltölteni a különböző országokból érkező sok-sok cserkészbaráttal együtt.
A tábor maga színes és izgalmas forgatag. A cserkészek örsökre osztva töltik napjaikat, amelyben szerepel néprajzi előadás, tánc-, népzene-, és népdaltanulás, valamint kézműveskedés is. Idén a fafaragást, pásztorfaragást, a szalmafonást, íjkészítést és a fazekasságot próbálhatták ki a résztvevők. Ezen kívül népi játékra és őrsi órákra is marad idő.
Esténként tematikus tábortüzek során elevenedett meg a magyar pásztorvilág, a szentivánéji szokások, a vásári forgatagok, vagy éppen Kodály és Bartók gyűjtőútjai. A tábortűz különleges cserkész esemény, amelynek során sok a közös éneklés és a játékokkal összekötött néprajzi témák már-már színházi eszközökkel történő bemutatása. Így ez a magyar néphagyomány fontosabb elemeinek megismerésének kicsik és nagyok számára egyaránt élvezhető, érdekes és izgalmas módja.
A hét vége fele a hangsúly az ünnepre terelődik. A tábor közösen készülődik a húsvétra. Megosztva készítik el a gyerekek a festett tojásokat, a mézeskalácsot, az asztaldíszeket és sütik a kalácsot a húsvéti vacsorához. A nagyszombati körmenet és mise után együtt fogyasztja el a tábor összes résztvevője viseletben a húsvéti vacsorát. Ezután kezdődik a bál. Idén szombaton és vasárnap is volt esti mulatság, élő népzenével. Itt a cserkészek megmutatták, hogy bizony élesben is megy a szilágysági táncanyag, amit a hét során tanultak és gyakoroltak.
Az idősebb vándorcserkészeknek és a felnőtteknek is akadt bőven program. Foglalkoztak a pásztorvilág zenei hagyományával, a közösségi szórakozás megváltozott formáival, Arany János balladáival, illetve moziesteken megtekintették az Oscar-díjas Mindenki című rövidfilmet, illetve a Lovasíjász című alkotást is. Mindezt persze sok énekléssel és beszélgetéssel fűszerezve.
A „regös” – ahogyan a tábort a legtöbben emlegetik – esszenciája a nyugat-európai cserkészetnek. Ez a tábor igyekszik magába foglalni mindazt, amit néphagyományainkból egy Németországban, Svájcban vagy Ausztriában felnőtt magyar gyökerű fiatalnak érdemes tudnia, ismernie ahhoz, hogy szorosabban és legfőképpen élőbben és személyesebben kötődhessen magyarságához, a közösségben pedig egymáshoz. Idén is rengeteg élménnyel, könnyek között távoztak a résztvevők, de csak azért, hogy felkészülhessenek a következő, nagy, 40-ik jubileumi táborra.
Jössz hát a regösbe?
Írta:
Dúcz Erzsébet
A tábor fő szervezői: Makovi András és Susi, Konthur Zoltán és Szántó-Konthur Krisztina, Jablonkay Péter és Lydia.
Urbanek Rudolf katolikus pap, Szendey István orvos.
Zenekar: Palugyai-Mását Miklós, Herbert Schneider „Kaktusz”, Bartha Ágoston, Földesi János.
Kézműves foglalkozások: Szukics Éva (szalmafonás), Horváth Attila (íjkészítés), Horváth Antal Tónibá (fafaragás), Nagy Attila (pásztorfaragás), Bertha István és Csizmadia Katalin (fazekasság)
Hortobágyi Ivett (KCSP) és Józsa Tamás (tánc)
Karakas Zoltán és Dúcz Erzsébet (KCSP közreműködők)
A fényképeket Schenk Angyalka készítette.
Kerületi Cserkész Akadályverseny 2016 – „Magyar sportolók“
Újra egy kerületi eseményre, a 28-ik számú akadályversenyre került sor Kastlban. Péntek este, illetve éjjel, jókedvvel érkeztek meg a cserkészek Stuttgartból, Frankfurtból, Mainzból, Heidelbergből, Berlinből, Münchenből, Nürnbergből, Innsbruckból és Bécsből. A sátrak épültek, a mező megtelt. Az este folyamán mindenki megkereste más csapatban lévő barátait és folytak a beszélgetések a tűz körül, illetve bent a segédtiszteknek, róvereknek és a vezetőségnek, hogy az utolsó simításokat elvégezzük.
Azután következett egy hideg éjszaka, de a meleg tea a hidegben mindig jókedvre derített mindenkit. Szerencsére napközben szombaton és vasárnap is gyönyörü napsütés és meleg kísért bennünket. Reggel zászlófelvonásnál láttuk, hogy mennyien is vagyunk valójában: Több mint 100-an gyűltünk össze. A keretmese idén magyar olimpiai sportolókról szólt. Magyarország az idén is kiváló eredményeket ért el az olimpián. Majdnem minden olimpiai világversenyen a legjobb 15 között szerepel.
A zászlófelvonás után felkészültünk az olimpiára. Különböző állomásokon kellett végig menni, legyen az kötélhúzás, pókfoci vagy kődobás. A hangulat nagyon jó volt. A csapatok egymás ellen harcoltak és sikeresen felkészültek a versenyre. Délben ebédeltünk. Ha éppen itt tartunk akkor egy nagy köszönet jár a konyhának is.
Délután indult az akadályverseny. Ahogyan szokás, a cserkészek három korosztályba voltak felosztva, 17 őrs vett részt. Kora este érkeztek meg az első őrsök. Ezennel kezdődhetett a főzés, minden csapat magának készítette az ételt. Vágtunk, hámoztunk, tüzet raktunk és főztünk, közben meg mókát gyakoroltunk.
Késve kezdtük a tábortüzet. Az egyes csapatok különböző sportágakat mutattak be, amikben a magyarok az élen járnak és amikben például az idei olimpián érmet nyertek. Köztük a vívás, úszás, kajak-kenu, vízilabda, birkózás és lovaglás. Megismertük a különböző sportágak szabályait és történelmét. Zászlólevonás után zajlottak a beszélgetések, voltak akik a meleg házban maradtak, mások kint a tűz körül.
Vasárnap, egy reggeli és egy lelki idő után ismét folytatódott az olimpiai verseny. Zászlólevonásnál eredményhirdetés is volt, utána mindenki haza indult a saját városába. Ismét csomó új élménnyel és barátokkal térhettünk haza. Köszönjük ezt a szép hétvégét mindenkinek.
Viszlát AKI!
Barcsay Ádám, St
Képek hamarosan
Erdei tanösvény készült a Parkpucera alatt Kastlban Május 5-8
Hosszú éves tervünk, hogy egy erdei tanösvényt létesítsünk Kastlban. Elsősorban a gyerekek növényismeretét szeretnénk fejleszteni, hisz pont a cserkészeknek egy kicsit többet illene tudni mint hogy ez egy fenyőfa ez meg egy lomblóévélű fa. Az elmúlt évben hozzájött, hogy nagyobb figyelmet kaptak a védet virágok a helyi önkormányzattól is. Végül kb 10 ritka virág, fölég orchideafélék, nőnek a park hátsó oldalán, a sátorozásra alkalmatlan buckás lejtős tisztásokon. Így a tanösvény a park bejáratánál kezdődik ahol 5 nagy hársfa áll. Útvonalát főleg a kőbánya felé vezettük ahol sok különböző növény van. A tanösvénynek több mint 20 állomása van amit Molnár Gergő, st. és Nürnbergi KCSP-öszöndíjas, a cserkészekkel együtt dolgozott ki és valósított meg. A fiuk 20 darab méteres karót készítettek és vertek be a földbe az adott helyeken, a lányok meg táblácskákat írtak és állatokat festetek fatáblákra melyeket elrejtve elhelyeztek az ösvény mentén. Így nem csak növényekkel találkozhatunk, hanem több madár és erdei lakóval is. A tanösvényhez készül még egy kísérő füzet, hogy aki kíséri a gyerekeket annak legyenek bővebb információi a növényekről. Ez nem csak a növény biológiai és használati tudnivalóit tartalmazza, hanem azt is hogy népdalokban, népmesékben hol jelennek meg. Jó barangolást kívánunk mindenkinek.
Továbbiakban persze zajlottak a szokásos munkálatok. Egy nagy infótábla készült látogatok számára, asztalokat javítottunk és ujjakat építettünk, a szertárat előkészítettük a nyári táborra és sok rossz régi sátrat kiselejteztünk. A fiuk több nagy fenyőt kivágtak melyek elszáradtak és már lehullott a kérge is. A munkát nehezítette, hogy olyan sűrűn álltak, hogy rendszerint elakadtak a többi fában és méterenként kelet levágni őket.
Mivel idén Makovi András a vadászatot tűzte ki témának, sokat íjásztunk. Ráadásul nem csak sima céltáblákra, hanem mozgó célokra is. Erre voltak dobó korongok, de készült egy nagy vaddisznó is, ami elégé hasonlított egy szalmazsákra , és ami egy kötélen lógva berobogott az íjászpályára és a vadászok próbálták eltalálni. Ami természetesen sikerült is.
A hétvége jó hangulatban telt és az idő is végig jó volt. Több mint 40-en voltunk Nürnbergböl, München, Stuttgart, Frankfurt, Bécsből és még Berlinböl is volt erősítés.
Köszönjük mindenkinek bevetését a cserkészparkunk szépítésében
Jó Munkát!
Grizzly
A nürnbergi cserkészcsapat két éve – Felnőttképzést rendeztek Nyugat-Európa legifjabb magyar cserkészcsapatának
Németországban az utóbbi két esztendőben egy új város neve került fel a cserkészcsapatok térképére: Nürnbergé. Az észak-bajorországi nagyvárosban már évtizedek óta megfogalmazódott az igény a magyar ajkú cserkészetre, sőt „szórványcserkészek”, vagyis konkrét csapatba nem tartozó fiatalok is éltek a környéken. Intézményesedni azonban mostanra tudott ez a kezdeményezés, a helyi fiataloknak, szülőknek, a KMCSSZ vezetőinek és a Kőrösi Csoma Programnak a segítségével.
Míg a Kárpát-medencében a legtöbb cserkészcsapatot huszonéves fiatalok, tanárok, lelki vezetők, 1990 után esetleg öregcserkészek hozták létre, addig a diaszpóra területein jelentős részben a saját és gyermekeik magyarságáért felelősséget érző aktív szülők az alapítók és a fenntartók. Többek között Frankfurtban ez a hagyomány napjainkig él, bár 80 fős a csapat, a szülők még most is nagy szerepet vállalnak a cserkészéletben, jelen vannak a táborokban, kirándulásokon és a háttérben egyaránt. De hasonló a helyzet a nemrégiben alakult londoni és brüsszeli csapatoknál is. A hosszú távú cél persze Nürnbergben is, másutt is az, hogy a gyerekek és a fiatalok minél önállóbbak legyenek, hiszen a cserkészpedagógia egyik lényeges eleme, hogy fiatal a fiatallal könnyebben szót ért, erősebb példa a gyerekeknek egy néhány évvel idősebb vezető, mint egy idősebb személy.
A nürnbergi csapat magja tehát 2014. májusban alakult meg, miután Molnár Gergely Kőrösi Csoma-ösztöndíjast a nürnbergi magyarok megkérték, hogy szervezze meg ott a cserkészetet. 2014-ben már volt több egynapos túra, egy kétnapos alpesi kirándulás, egy dunai vízitúra (Müller György vízi-öregcserkész vezetésével) és több cserkészfoglalkozás. 2014 október végén került sor az első fogadalomtételre, ahol 3 kiscserkészt és 1 felnőtt cserkészt avatott fel Jablonkay Péter kerületi parancsnok. 2015-ben tovább folytatódtak a csapatgyűlések és egy újabb dunai kenutúrát is végigeveztek a fiatalok, 2016-ban pedig egy téli szánkózás és egy tavaszváró kirándulás zajlott le.
A gyerekek száma változó, általában 8-15 gyermek jelenik meg a programokon, ebből 8-10 a majdnem mindig jelenlévő tag, egy kiscserkész fiú (Barlangi medve) és egy kiscserkész lány (Pitypang) őrs. A gyerekek magyar nyelvi tudása többnyire kielégítő vagy magas fokú, többségük a hétvégi magyar iskolát látogatja. Időnként csatlakozni szeretnének olyanok is, akik magyarul nem beszélnek, ők nehézséget jelentenek. A környékben több képzett cserkészvezető is él, azonban a bajor gimnáziumok és egyetemek szigorú elvárásai miatt sajnos nem tudnak minden hónapban foglalkozni a gyerekekkel. Van továbbá több lelkes szülő, akik számára a cserkészmozgalom jó lehetőség gyermekeik élő és értékes magyar közösségbe vitelére, rájuk kiválóan lehet építeni a programok hátterének biztosításához, ám először még nem látták tisztán, miben kínál a cserkészet többet a szimpla természetjárásnál. Ezért felmerült, hogy a csapat jövője szempontjából fontos lenne több szülőt felnőttképzés keretében kiképezni, erre májusban nyílhatna alkalom Kastlban.
A Magyar Katolikus Misszión tartják gyűléseiket, ahol már saját szekrényük is van.
Május elején egy háromnapos felnőttképzésre került sor a Kastl Cserkészparkban. Az esemény a „parkpucera” becenevű cserkészparkrendezéshez kapcsolódott, melynek keretében a cserkészek felkészítik a zord pfalzi tél után gyönyörű parkjukat a nyári táborokhoz. Rendbe teszik a házat, az erdőt, a mezőt, a sátrakat. Elkészült egy új tanösvény is 21 állomással, sőt fabútorok is a nyári táborra. Maga a felnőttképzés a tucatnyi nürnbergi szülő, valamint stuttgarti, bécsi, müncheni, frankfurti felnőtt cserkésztisztek részvételével zajlott le. Az elméleti bevezető után a szülők gyakorlati feladatokat is kaptak, csapatprogramokat és terveket kovácsoltak, a gyerekek pedig közben fát vágtak vagy játszottak. Sőt még mozgó célpontra is lehetett nyilazniuk (vaddisznómakett), és persze tüzet rakniuk. A hétvége egy villámszámháborúval zárult le.
A felnőttképzés végkicsengése az volt, hogy a nürnbergi szülők is hajlandók őrizni a lángot, melyet a magyar cserkészet generációk óta közvetít a magyarság megmaradásáért. Minden hónapban programot fognak szervezni – elsősorban szabadtéri kirándulásokat – és felkészítik a gyerekeket a próbára. Ebben segíti őket a néhány hete megjelent CSOKK-MIK cserkészkönyv, a Próbarendszer, a Cserkészvezetői velemjáró füzet, és némi eltökéltség. Valamint alkalmanként egy-egy képzett cserkészvezető, akiket más csapatoktól lehet kikölcsönözni. Szerencsére ugyanis jó az együttműködés a kerülettel, és több kerületi csapattal, különösen is a müncheniekkel.
A terveik közt szerepel a Kastl nyári táboron való részvétel, egy három napos kenutúra és több kisebb kirándulás is. A csapat szeretne magának nevet és számot igényelni: felmerült a Petőfi Sándor, az Ajtósi Dürer, a Szürke marhák, és a Hajdúk név is, Észak-Bajorország és a magyarság közös hagyatékát őrizendő.
Molnár Gergely – Tihanyi Endre
Mi történt a csillagszemű juhásszal? – Svájci körzeti pünkösdi tábor 2016. május 13-16.
„… és addig éltek míg meg nem haltak”. – Hányszor olvastuk egy-egy népmese végén ezt a mondatot… De hogy mi történik a főhőssel a lagzi után, azt sosem tudjuk meg.
Hát, idén utánajártunk – mi történt a csillagszemű juhásszal? Ezzel a kérdéssel foglalkoztunk a svájci cserkészek körzeti pünkösdi táborában.
A körülmények komoly kihívást jelentettek, amikor péntek este elindultunk Wäckerschwend felé, hiszen két napja már szinte szünet nélkül szakadt az eső! Meglepetésünkre a táborhelyen épp nem esett, így a sátrakat még besötétedés előtt felállíthattuk. A jó hangulaton az sem rontott, hogy később újra eleredt az eső. A sok vidám játék elterelte a gyerekek figyelmét az időjárás viszontagságaitól.
Szombat délelőtt megkezdődött hivatalosan is a tábor. Addigra összejött vagy 60 cserkész, vezető és segítő Zürichből, Genfből és Bernből, még Stuttgartból is érkeztek, sőt érdeklődők Baselból.
A népmese tartalmát első nap átéltük: délelőtt megismerkedtünk a királlyal és szép lányával, akik meglehetősen igényesek voltak, ami a párkeresést illeti. Mennyi mindent kell tudnia egy jövendőbeli férjnek és királynak! De a hopp-mesternek minden területre volt szakembere. Ebédig végigjárta mindegyik őrs mindegyik állomást. A gyerekek tanultak térképészetet, csomózást, légpuskával célba lőni, rovást írni és olvasni, kemencében pogácsát sütni, és a saját tájegységükről azt, amit tudni illik. Mindez főleg fedett helyen zajlott, hiszen többször is nagy zápor söpört végig a táborhelyen. Ebéd után kiderült, hogy a királykisasszony megtalálta „az igazit” – a csillagszemű juhászt. A királynak persze nem tetszett lánya választása, és megpróbálta eltüntetni a főhőst, de az minden halálos veszélyből élve jött vissza. Megvesztegetni sem lehetett, így végül a király beleegyezett az esküvőbe. Erre készültünk délután egy újabb forgószínpad keretében: vőfély verset költöttek az őrsök, tulipánokat nemezeltek és egyéb díszeket készítettek a lagzira, nyakkendőgyűrűt fontak, és népdalokat tanultak. Esőszünetekben meg kinti műsor és játék zajlott!
Este vendégek is érkeztek a nagy eseményre, így kicsit szűkösen ültünk a feldíszített ebédlőben. De sok jó ember kis helyen is elfér. A vőfély köszöntötte az összegyűlteket, s mindegyik őrs előadta saját költeményét. A királykisasszony búcsúzott az édesapjától: „…hát ne vedd kérlek zokon, hogy itt hagylak Téged, drága rokon…” és egész népét: „…elbúcsúzom népemtől, kívánok sok jót szívemből…”. Aztán a juhász kikérte a menyasszonyt: „…hűségemet ígérem és a lányát elkérem…”. Végül a lagzin bemutatták az ünnepi vacsora fogásait. Az előételt: „…pogácsa lesz az előétel – szép ropogós és puha. Együk meg kézzel, mézzel – nem lesz tele vele a kuka…” A főételt: „… a legjobb szakács csinálta, s a legjobb vőfély tálalja…“. A desszertet: „…almás – habos összetétel, ez lesz ma a desszert-étel…” Legvégül: „…elég volt a duma mára, induljunk a lakomára!…” Kezdődhetett a lagzi! Volt ám sok finom falat s nagy dínom-dánom! Jóllakva aztán kimentünk a tábortűzhöz, ahol a vidám éneklés után négy kiscserkész tett ígéretet és megkapta a kék nyakkendőt.
Miután a vendégek elindultak hazafelé, négy cserkész tett fogadalmat a sötét erdőben fáklyafény mellett.
Vasárnapra elvonultak az esőfelhők, de megérkezett a fagyosszentek hidege. A tervezett portya számára ez nem jelentett akadályt. Két részben zajlott a kirándulás. Délelőtt egy vízeséshez vezette az őrsöket. Útközben az állomásoknál a szájukban vízzel kellett énekelni vagy a hídról kötélen lemászni. Az ebéd után meg újabb út vezette őket a csokiszerző feladathoz, az illatok állomásához vagy a célba lövéshez. Útközben meg a gyönyörű tavaszi dimbes-dombos tájat élvezhettük a hideg szél ellenére. Miután mindegyik őrs sikeresen visszaérkezett, gitáros misét tartottunk a szabadban. A genfi vendégpap jött el hozzánk, és a pünkösdről prédikált. Vacsora után a tábortüzet egy vadregényes helyen tartottuk, nem messze a táborhelytől. Annak keretében kiderült, hogyan folytatódhatott a népmese. Mindegyik őrs bemutatta, milyen lehetett volna az ifjú pár élete, ha az ő tájegységükre költözött volna. A hagyományos falusi élettől a modern tv-reklámig mindenféle ötletet láthattunk. De arra is rájöttünk, hogy életünk sokféle irányba kanyarodhat, és akárhova visz minket a sors, meg kell találnunk ott a helyünket. A szeretetkör után a kiscserkészek lesétáltak a házhoz, míg a nagyobbak a sötét éjszakában az óriássünök hadával küzdöttek. Világító tojások segítségével sikerült őket legyőzniük. Éjszaka lesüllyedt a hőmérséklet három fokra, de pokrócok és ponyvák segítségével a sátorban alvók sem fáztak. Mégis jólesett, hogy hétfőn jutott némi napsütés. A futós terepjáték alatt meg úgyis hamarosan felmelegedett mindenki. A táborbontással párhuzamosan folyt a métázás. Így mindenkinek felváltva jutott munka is, játék is.
A táborzárásnál a néprajzkutatónk által talált családfáról kiderítettük, hogy a királykisasszony és a csillagszemű juhász leszármazottjai…. mi vagyunk!
Így tehát végül „minden jó, ha a vége jó!”, még akkor is, ha a táborzárás végén elkapott minket egy futó zápor!
Jó Munkát!
Maszkot
nk
„Csak tiszta forrásból” – A világ első magyar regös segédtisztképző tábora Németországban
Az idei Nagyhéten, március 18-28. között korábban példa nélküli napok játszódtak le a magyar cserkészet történetében: kiképezték a világ első magyar regös segédtisztjeit. A 3 különböző országból származó 5 jelöltet a 4 fős kiképzői törzs 3 állandó kiképző és mintegy 40 további közreműködő segítségével képezte ki, melynek keretét, hátterét, kiindulását az idén 38. alkalommal megrendezett Tinódi Lantos Sebestyén Regös Tábor, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség I. kerületének nagy múltú rendezvénye adta.
Elsőként néhány szót magáról a regös táborról: e színvonalas nagytábornak közel egy évtizede egy apró türingiai falu, Lützensömmern Rittergut nevű majorsága ad otthont, maga is hagyományos díszletet szolgáltatva a népi kultúrát sokrétűen megélő tábori napokhoz. Hagyományosan a Nagyhéten és a húsvéti ünnepek idején tartják meg, a szent idő és a különböző résztvevő tartományok, országok közös időre eső tavaszi szünete miatt. A tábornak több, mint száz résztvevője volt, akiket különböző hagyományőrző programok, többek közt tánctanítás, kézműves foglalkozások, valamint néprajzi előadások vártak. Ezáltal a tábor kiváló lehetőséget szolgáltatott, hogy hátteret és gyakorlati kísérleti terepet adjon a jelöltek számára az elméleti tudásanyag begyakorlására. Az öt jelölt, mint valami lidérc közlekedett egész végig saját, elkülönített altábora és a központi tábor között: a többiek csak azt látták, hogy hirtelen rendes alakzatban, cserkészingben felbukkannak, határozottan és lendületesen teszik a dolgukat, majd ugyanolyan hirtelen eltűnnek. Esténként az altábori padlástérben berendezett hangulatos tisztaszobában beszélték meg napjaikat, mielőtt átadták volna magukat az alvás, illetve inkább az éjszakai feladatírás örömeinek.
A regös tábor központi témája (keretmeséje) idén a tavaszi ünnepkör volt, tehát az őrsök által bemutatott szokásdramaturgiák, az őrsi nevek és a tábortüzek jelentős része a tavaszi szokásokhoz kapcsolódott. A szokásokat minden nap egyórás néprajzi előadások és vetítések mutatták be, melyek kidolgozása és levezetése az öt segédtisztjelölt feladata volt. Az esti tábortüzeknél egy-egy szokást az őrsök meg is jelenítettek, méghozzá autentikus módon, a megfelelő eszközökkel, mozgás-, szöveg- és mozgásformákkal, viseletbe öltözve. Hogy minden rendjén való legyen, minden feladatot színvonalasan elvégezzenek, és az őrsi szellem kifogástalanul működjön, a jelöltek egy-egy őrs mentorai is voltak a tábor egész ideje alatt.
A regös tábor idején a mezőkölpényi néptáncokat, népzenét, illetve számos népi mesterség alapjait is elsajátíthatták a résztvevők, valamint minden nap volt népi játék. A st. jelölteknek pedig rendszeresen meg kellett figyelniük ezeknek a foglalkozásoknak a felépítését, meríteni az állomásvezetők eszköztárából, és maguk is készítettek egy népművészeti alkotást. A jelölteknek a folklór mesterfokú művelői izgalmas előadásokat is tartottak: többek közt két néptáncpedagógus, Hortobágyi Ivett (KCSP-ösztöndíjas) és Józsa Tamás (Budapesttől érkezett néptáncpedagógus) a néptánctanítás módszertanáról beszélt, Bartha Ágoston és Karakas Zoltán (KCSP-ösztöndíjas) népi hangszerbemutatót rendezett, Makovi Susan pedig viseletbemutatóval kedveskedett.
A segédtisztképző tábor jelmondata a „Csak tiszta forrásból” volt. A napi átlagosan 6-8 órás elméleti kiképzések középpontjában ugyanis annak a gondolatnak az elmélyítése állt, hogy a magyar kultúra páratlanul mély és bőséges, mely önmagában is elegendő ahhoz, hogy a cserkészet belőle merítsen. A számos téren felhígult, értéktelen nemzetközi vagy gagyi elemekkel kibővült cserkész szokások felülvizsgálatra szorulnak: a sokszor színvonaltalan tábortüzek, a néha idegtépően bárgyú csatakiáltások, a magyar nótákkal, mutogatással vagy hagyománytalan csujogatásokkal megspékelt népdalkincsünk, a táborok, csapatesemények sokszor széttartó vonalvezetése tisztításra, rendszerezésre szorul. A regös cserkészvezető saját csapatában, sőt akár a cserkészeten kívül is a magyar népi és magaskultúra terjesztője, mívelője, szervezője is, ezért jelentős hangsúly esett a kulturális, néprajzi, programszervezési ismeretekre is a „konzervet” jelentő cserkészvezetői, pedagógiai, pénzügyi stb. képzés mellett. A KMCSSZ-próbarendszert is áttekintették a kiképzők a jelöltekkel, és számos részére kidolgoztak „regös” módszertanon és tudásanyagon alapuló munkaterveket. A tábor végére igen jelentős, digitalizált adatbázis állt össze a gyűjtött és kreatív anyagokból.
A jelöltek közreműködtek továbbá a nagyheti katolikus liturgia egyházi és népies elemeket vegyítő kivitelezésében, többek között orgonálással, felolvasással, könyörgéssel. Gyúrták a süteménytésztát nagypéntek éjjelén a szombat esti feltámadási lakomához – még azok is, akik nagypénteken egy szem búzamagon böjtöltek. A tábortüzek jelentős részét is a jelöltek tartották meg, melyeket másnap részletesen elemeztek is okulásukra. A nagyszombat esti vigalomra és táncházra a Halálra táncoltatott leány ballada eljátszásával készültek (a youtube-on elérhető), emellett néptáncbemutatókkal is színesítették a regös tábor programját. Mindenkinek készülnie kellett ugyanis előzetes feladatokkal a táborra, az elméleti feladatok és programkidolgozások mellett ugyanis egy mesterművet kellett kidolgozni: bemutatni egy néprajzi tájegységet előadással, népzenei és néptáncbemutatóval.
A színvonalasan teljesített feladatokat és vizsgákat követően vasárnap este került sor a megfáradt, ám meghatódott jelöltek avatására. Újdonsült regös segédtisztjeink: Farkas Zsóka (Szabadka, Szeged), Ferenczy Evelin (Stuttgart), Ferenczy Ivó (Stuttgart), Lengyel Bálint (München, Innsbruck, Budapest) és Dr. Molnár Gergely (Budapest, illetve Nürnberg, KCSP-ösztöndíjas / az MCSSZ cserkésze). Az öt új segédtiszt annak letéteményese is, hogy a páratlanul értékes I. kerületi regös tábort hosszú távon is lesz, aki tovább vigye, illetve származásuknál, lakóhelyüknél fogva messzire elvihetik ezt a szép hagyományt. Már most van ráadásul érdeklődés a jövő esztendőkben is regös stvk táborok szervezésére. Míg a regös tábort Makovi András és Makovi Susan cserkésztisztek szervezték és vezették, addig a segédtisztképző tábort Jablonkay Lydia cserkészcsapattiszt. Az állandó kiképző törzset alkotta továbbá Konthur Zoltán és Konthur Krisztina, illetve Schenk Angyalka. Őket az állandó kiképzők és további mintegy 40 cserkészsegédtiszt, népzenészek, Kőrösi Csoma-ösztöndíjasok segítették a kiképzés és a vasárnap esti ünnepélyes tiszti fogadalomtétel során. Ezúton is köszönetet mondunk értékes munkájukért!
Jó munkát!
Molnár Gergely stj., Kőrösi-ösztöndíjas, Nürnberg
Hej, regö rejtem…Húsvét ünnepe a 38. Tinódi Lantos Sebestyén Regöstáborban
A Külföldi Magyar Cserkészszövetség I. kerülete idén is megrendezte a Tinódi Lantos Sebestyén Regöstábort, amelynek évről évre egy kis thüringiai falu, Lützensömmern ad otthont. Húsvét hetében a berlini magyar cserkészekkel ide utaztunk.
A nagy múltú tábornak velünk együtt több, mint száz résztvevője volt. A Frankfurtból, Münchenből, Ulmból, Bécsből, Innsbruckból és más német, ill. osztrák városokból érkező magyar cserkészek különböző hagyományőrző programokon, mint például néptánctanításon, kézműves foglalkozáson, népi hangszer bemutatón vettek részt. Ezzel egy időben regös segédtisztképzés is folyt; a jelöltek néprajzi előadások tartásával, tábortűz vezetéssel, valamint egy ballada eljátszásával aktívan bekapcsolódtak a tábor életébe, ezáltal is színesítve a programot.
A tábor idei témája a tavaszi ünnepkör volt. Ennek kapcsán szó volt a különféle nagyböjti, húsvéti és pünkösdi népszokásokról, mint például a kiszehajtás, a vesszőzés, a májusfa állítás vagy a pünkösdi királyválasztás. Egy-egy szokást este a tábortűznél meg is jelenítettek a cserkészek csakúgy, mint a különböző tájegységekhez kapcsolódó mondákat, legendákat.
A regöstáborban különböző népi mesterségek elsajátítására is volt lehetőség. A cserkészek tarsolylemezt készíthettek, írókázhattak, valamint a hagyományos fafaragóműhelyben a fésű, nyakkendőgyűrű és más fatárgyak készítése mellett fafaragó kést is állíthattak elő. A foglalkozások vezetői naponta mutatták, magyarázták a különböző mesterségek fortélyait. Az elkészített munkákat nagyszombaton a csűrben állították ki.
A nagyhét során tábori vonós együttes alakult, Herbert Schneider „Kaktusz” és bandája (Palugyay-Masát Miklós, Bartha Ágoston, Andrássy Ferenc, Makovi András és Nagy Attila) nem csak a táncpróbák alatt és a táncházban húzta a talpalávalót, hanem a zenészek a hangszertanításban is kivették a részüket. Mellette a népi furulyázás alapjait is el lehetett sajátítani Karakas Zoltán KCSP-ösztöndíjas népzenésztől.
A hét folyamán Hortobágyi Ivett (KCSP ösztöndíjas néptáncpedagógus) és Józsa Tamás néptáncpedagógus tanított mezőkölpényi táncokat a kisebb és a nagyobb korosztály számára, amelyet népi játék és népdaltanulás egészített ki. A verbunk, csárdás, korcsos és cigánycsárdásból álló táncrendet a tábor végén be is mutatták a cserkészek, és a lányok ezenkívül dunántúli karikázóval is készültek.
A cserkészek a nagyheti liturgiának megfelelően nagycsütörtökön ünnepi szentmise keretében emlékeztek meg az utolsó vacsoráról, amelyet másnap nagypénteki keresztút, passió és igeliturgia követett. A nagyszombatot hagyományosan, viseletbe öltözve ünnepelték; a tűzszentelést követően zászlóval és gyertyával a kezükben vonultak a templomba.
A nagyszombati készülődésbe valamennyi cserkész bekapcsolódott; kicsik és nagyok tojásfestéssel, asztali dekoráció készítésével, kalácssütéssel járultak hozzá a húsvéti vacsora méltó elfogyasztásához. A legkisebbek a húsvéti barkácsolás mellett kint a szabadban is sokat játszottak. Néhány év múlva várhatóan ők is a regöstábor oszlopos tagjai lesznek.
A regöstábort Makovi András és Makovi Susan, a segédtisztképző tábort Jablonkay Lydia cserkésztiszt vezette, akiket mintegy negyven felnőtt cserkész és cserkésztiszt, többek között Konthur Zoltán és Szántó-Konthur Krisztina támogatott a berlini 86. sz. Apáczai Csere János Cserkészcsapat képviseletében. Ezúton is köszönet a munkájukért, reméljük a jövőben tovább éltetik ezt a tiszta forrásból vett és ápolt hagyományt.
KMCSSZ sajtószolgálata
[kad_youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=5gRADSpFj4k” ]
[kad_youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=khoIPi2gi78″ ]
2016 Vándor és Vezetői Konferencia, evezni és métázni a hidegben!
További fényképeket itt találtok!
Kedves Cserkészek!
A Mattseenél tartottuk meg az idei év Tiszti és Vándor konferenciáját. Péntek éjjel jókedvvel megérkeztünk végül mi is. Végre megint egy kerületi esemény! Végre megint régi barátokkal találkozni, viccelődni és beszélgetni, új barátokat megismerni. Közel hatvanan vettek részt, fiatal vezetők, vándorok, csapat-parancsnokok és tisztek. Összesen 5 országból jöttek cserkészek, Németországból, Ausztriából, Svájcból, Angliából és Svédországból.
Péntek éjjel egy kis bemutató után még későig folytak a beszélgetések, legyen az bent a termekben, vagy kint a természetben. Hisz a Vezető képző tábor vagy AKI, illetve a parancsnoki konferencia óta sokan nem látták egymást, így hát sok mesélni való volt.
Persze tudtuk azt is, hogy reggel korán Kondor meg Andris, akik vezették a vándor konferenciát egy „kemény“ reggeli tornával vártak, de ez nem tartott vissza bennünket.
Reggel a csapat két részre szakadt. A vándorok Andris és Kondor vezetésével részt vettek a vándor továbbképzésen, a vezetőség meg elemezte a múlt évet és előre tekintett és megbeszélte az ez évi programot.
Először Szöcs László, aki idén a kerületi tábornak a parancsnoka, beszámolt az eddigi rögzített információkról. Itt említésre méltó az, hogy az egyes altáborokat új fiatal segédtisztek fogják vezetni. Azután következett egy beszámoló a magyarországi 3. kerületnek a cserkészetéről. A 3. kerület nagyon keresi a kapcsolatot velünk és nagyon nyitottak az együtt táborozásban. Jó lenne ha képviselnénk magunkat náluk nyáron Szombathelyen a Szent-Márton Táborban (Júl. 5- Aug.3). Aztán következett egy beszámoló a kerületi fenntartó testület, a WEUP-ról. Fontos itt, hogy a WEUP mindenféle igazolásokat, forma-leveleket kiad, legyen az egy bizonyíték, hogy cserkészkedsz, amit aztán például az egyetemen benyújthatsz, vagy egy megbízás egy vezetői szabadságra.
Aztán három munka-csoport volt, egy a kerületi tábor megszervezéséhez, a másik az EU- pályázatok eljárásához és a harmadik a VL- feltételek összeírásához.
Az ebéd után kimozdultunk és métáztunk.
A vita téma ebben az évben az volt, hogy hogyan érjük el azt, hogy ne csak konzumáljuk a cserkészetet, hanem hogy értéket is adjunk neki? És miben nyilvánul ki, hogy valaki „csak fogyasztó“? Azt beszéltük meg, hogy minnél idősebb lesz az ember, annál inkább szolgáló lesz és nem fogyasztó. A mérleg egyensúlyban kell hogy maradjon. Egy fogyasztó az, aki nem vállal felelősséget, aki évekig nem tesz semmit, de részt vesz egy különleges programon, ez lehet például egy ÖV is. Nagyon sok függ a szülői neveléstől, a korosztálytól és a programtól. Egy kiscserkész például nem föltétlenül fogyasztó, visszaad egy nagyon sok pozitívat a vezetőnek, azonkívül feladatokat vállal, mosogat vagy fát hord. Fontos is, hogy a cserkészet ne csak szolgálatból álljon, ezért fontosak is például a kerületi konferenciák vagy az utó-táborok.
Késő délután a csapat-parancsnokok beszámoltak, itt mindenki beszámolt pozitív dolgokrol, de problémákról is. Ezután vacsoráztunk, nagy volt a választék és mindenkinek nagyon ízlett. Külön köszönet Icának és Öcsinek a sok konyhai munkáért!
Az Áhítat után a londoni turul látogatásról és a dél-amerikai Jubiról voltak beszámolók, aztán kezdődött a tábortűz, ami arról szólt, hogy hogy adják át a cserkészek egymásnak a különböző feladatokat.
Éjjel hajnalig folytak a beszélgetések, az éneklések és a játékok. Persze, ha ennyi fiatal, ennyi barát összegyűl, akkor alvásról szó se lehet.
Reggel a zászló felvonás után, folytatódtak a külön megbeszélések. Panni fontos információkról számolt be a vezetői felelősségről, például azt, hogy Németországban vezetőknek köteles egy „erweitertes Führungszeugnis“. Kiderült, hogy néhány dolog még nem világos, itt majd utána kell nézni. Aztán a szombati munka-csoportok beszámoltak. Utána összejöttünk a vándorokkal és egymásnak beszámoltunk a vita témáról „szolgálat versus konzum“.
A regös tábor témája a tavaszi népszokások lesznek. A csapatparancsnokok még egyszer röviden mindenki előtt beszámoltak és ezzel be is fejeztük a kerületi konferenciát. A zászló levonás után nagy búcsúzások voltak és mindenki megint egyrészt szomorúan, másrészt meg sok új motivációval a saját városa irányába indult.
Jó Munkát!
Barcsay Ádám, St.
Japán Jamboree – 2015 – Ahogy mi láttuk
Életem első Dzsemboriján vehettem részt múlt nyáron, mint külföldi magyar cserkész a magyarországi cserkészekkel együtt.
A kiállítósátorban működtem az ISTben (International Service Team) 5 Cserkésztársammal. Minden nap hárman dolgoztak a sátorban felváltva. A kiállítósátorokban minden ország bemutatta hazájának jellegzetességeit (ételeket, népviseletet, stb).
A magyar sátorban különböző lekvárfajtákat, erős Pistát kóstolhattak az érdeklődök és bemutattuk a Rubik-kockát (Bűvöskockát) is. A magyar termálfürdőket elektromos lábfürdővel demonstráltuk az ellazulni vágyóknak.
A szabad napokon különböző programokon vettünk részt. Önállóan mozoghattunk a dzsembori egész területén, megnéztük a „hősök terét”, vagy a ‘sciencecorner’-t, ahol mindenféle kísérleteket próbáltunk ki, vagy busszal kimentünk a legközelebbi városba egy kicsit szétnézni.
Az ISTnek egészében véve sok munkája volt, mert a tábor előtt és után fel- és le kellett mindent építeni, mindezt a tűző melegben. Esténként azonban több szabad óránk volt, mint a résztvevőknek és így sok emberrel megismerkedhettünk.
