Dobó István és a többiek – Csapathétvége
Múlt hétvégén tartotta hagyományos ősz végi csapathétvégéjét a stuttgart-i 81. számú Dobó István cserkészcsapat, kiegészülve az Ulmból érkező rajjal. A cserkészeket lelkes szülők hozták a Baden-Württemberg-iLenningen mellé az esemény helyszínéül szolgáló Sulzburghaushoz. A közel negyven résztvevő között akadt kiscserkész, nagycserkész, rover-, sőt felnőtt cserkészek is.
A csapat éves keretmeséje idén a névadó Dobó István és Gárdonyi Géza, Egri csillagok c. regénye alapján áll össze. Már a pénteki közös tábortűz alkalmával megjelent Dobó kapitány,
az öreg Cecey, a kis Vicuska és Bornemissza Gergő, és persze Jumurdzsák is.
A rövid tábortűzi jelenetekből megtudtuk, hogy a patakban játszadozó gyermekeket foglyul ejtette a török Jumurdzsák. Ezt hallva Dobó István csapatot kezdett gyűjteni, hogy kiszabadítsa a gyerekeket. Ezen kívül a gyerekek a tábortűz keretében sok magyar népdalt énekeltek, amihez újakat is tanultak a hétvége során. Az idősebbek este 23 óráig közös beszélgetéssel és játékkal töltötték az időt, majd ők is nyugovóra tértek.
A felmentő csapat kiválasztása szombat délelőtt történt játékos formában és Dobó István vezetésével. A cserkészeknek csapatokban kellett számot adniuk cserkésztudásukról, amellyel bizonyíthatták rátermettségüket. A különböző állomásoknál más-más fajta feladatok vártak rájuk, úgy mint a táborokban használt sípjelek és jelentésük, elsősegélynyújtás a megsebesült magyar vitézeknek, vagy a végvári vitézek tíz törvénye, amely egybeesett a tíz cserkésztörvénnyel.
Miután Dobó megbizonyosodott arról, hogy a Vicuska és Gergő kiszabadítására jelentkezők felkészültek, és alkalmasak, következett az ebéd, majd pedig egy rövid levezető játék. A játék utáni őrsi időben mindenki készült az esti lelki megmérettetésre, hiszen a magyar végvári vitézeknek esküt is kellett tenniük.
A vacsora finom rizses hús volt, ami után kivonultunk a szabadba megtartani a hagyományos tábortüzet. Ennek keretében nyolcan tettek kiscserkész fogadalmat, és megkapták a kékkiscserkésznyakkendőket.
Miután a tábortűz véget ért, és a kicsik lefeküdtek, a nagyobbak egy mécsesekből kirakott ösvényen felvonultak a ház fölött magasodó várromhoz, ahol a vezetők vártak rájuk. Itt több mint tízen tettek nagycserkész, illetve rover-, és felnőttcserkészfogadalmatt. Ekkor a frissen cserkésszé fogadottak megkapták az új nyakkendőiket.
A csapatban szokás cserkészneveket adományozni, így ezen az estén is többen megkapták a rájuk jellemző cserkésznevüket is. Igazán megható pillanat volt ez mind az újaknak, mind pedig az idősebbeknek. A csapatparancsnok Lydia kérésére minden frissen felavatott cserkész valami egyéni megjelölést varrt az újdonsült nyakkendőjébe egyrészt, hogy meg tudja különböztetni a többiekétől, másrészt, hogy emlékezzenek majd arra az estére, amikor először viselték a nyakukban.
Vasárnap mindenkinek volt oka az örömre!
Az előző napon felavatottak új nyakkendőjükben érkeztek már a reggeli zászlófelvonáshoz. Ezután érkezett a hír, miszerint a leleményes Bornemissza Gergő kiszabadította magát és Vicuskát a törökök fogságából, de sokan mások vannak még a törökök táborában. Erre Dobó István a vitézek élén számháborúba vezette a cserkészeket, akik kiszabadítva a magyar foglyokat, megszerezték Jumurdzsák féltve őrzött gyűrűjét is, és ezzel teljes diadalt arattak. Ebédre még érkezett egy meglepetés, mert Barnabás nyolcadik születésnapjára szülei meglepték az egész csapatot három hatalmas tortával, amelyet alig győztek a gyerekekmegenni. A takarítás és a búcsúzkodás után mindannyian szép és értékes emlékekkel indultunk haza.
Molnár Gábor
KCSP ösztöndíjas, Stuttgart