Tag Archive for: ahogy_mi_láttuk

2016 Vándor és Vezetői Konferencia, evezni és métázni a hidegben!

További fényképeket itt találtok!

Kedves Cserkészek!

A Mattseenél tartottuk meg az idei év Tiszti és Vándor konferenciáját. Péntek éjjel jókedvvel megérkeztünk végül mi is. Végre megint egy kerületi esemény! Végre megint régi barátokkal találkozni, viccelődni és beszélgetni, új barátokat megismerni. Közel hatvanan vettek részt, fiatal vezetők, vándorok, csapat-parancsnokok és tisztek. Összesen 5 országból jöttek cserkészek, Németországból, Ausztriából, Svájcból, Angliából és Svédországból.

Péntek éjjel egy kis bemutató után még későig folytak a beszélgetések, legyen az bent a termekben, vagy kint a természetben. Hisz a Vezető képző tábor vagy AKI, illetve a parancsnoki konferencia óta sokan nem látták egymást, így hát sok mesélni való volt.

Persze tudtuk azt is, hogy reggel korán Kondor meg Andris, akik vezették a vándor konferenciát egy „kemény“ reggeli tornával vártak, de ez nem tartott vissza bennünket.

Reggel a csapat két részre szakadt. A vándorok Andris és Kondor vezetésével részt vettek a vándor továbbképzésen, a vezetőség meg elemezte a múlt évet és előre tekintett és megbeszélte az ez évi programot.

Először Szöcs László, aki idén a kerületi tábornak a parancsnoka, beszámolt az eddigi rögzített információkról. Itt említésre méltó az, hogy az egyes altáborokat új fiatal segédtisztek fogják vezetni. Azután következett egy beszámoló a magyarországi 3. kerületnek a cserkészetéről. A 3. kerület nagyon keresi a kapcsolatot velünk és nagyon nyitottak az együtt táborozásban. Jó lenne ha képviselnénk magunkat náluk nyáron Szombathelyen a Szent-Márton Táborban (Júl. 5- Aug.3). Aztán következett egy beszámoló a kerületi fenntartó testület, a WEUP-ról. Fontos itt, hogy a WEUP mindenféle igazolásokat, forma-leveleket kiad, legyen az egy bizonyíték, hogy cserkészkedsz, amit aztán például az egyetemen benyújthatsz, vagy egy megbízás egy vezetői szabadságra.

Aztán három munka-csoport volt, egy a kerületi tábor megszervezéséhez, a  másik az EU- pályázatok eljárásához és a harmadik a VL- feltételek összeírásához.
Az ebéd után kimozdultunk és métáztunk.

A vita téma ebben az évben az volt, hogy hogyan érjük el azt, hogy ne csak konzumáljuk a cserkészetet, hanem hogy értéket is adjunk neki? És miben nyilvánul ki, hogy valaki „csak fogyasztó“? Azt beszéltük meg, hogy minnél idősebb lesz az ember, annál inkább szolgáló lesz és nem fogyasztó. A mérleg egyensúlyban kell hogy maradjon. Egy fogyasztó az, aki nem vállal felelősséget, aki évekig nem tesz semmit, de részt vesz egy különleges programon, ez lehet például egy ÖV is. Nagyon sok függ a szülői neveléstől, a korosztálytól és a programtól. Egy kiscserkész például nem föltétlenül fogyasztó, visszaad egy nagyon sok pozitívat a vezetőnek, azonkívül feladatokat vállal, mosogat vagy fát hord. Fontos is, hogy a cserkészet ne csak szolgálatból álljon, ezért fontosak is például a kerületi konferenciák vagy az utó-táborok.

Késő délután a csapat-parancsnokok beszámoltak, itt mindenki beszámolt pozitív dolgokrol, de problémákról is. Ezután vacsoráztunk, nagy volt a választék és mindenkinek nagyon ízlett. Külön köszönet Icának és Öcsinek a sok konyhai munkáért!

Az Áhítat után a londoni turul látogatásról és a dél-amerikai Jubiról voltak beszámolók, aztán kezdődött a tábortűz, ami arról szólt, hogy hogy adják át a cserkészek egymásnak a különböző feladatokat.

Éjjel hajnalig folytak a beszélgetések, az éneklések és a játékok. Persze, ha ennyi fiatal, ennyi barát összegyűl, akkor alvásról szó se lehet.

Reggel a zászló felvonás után, folytatódtak a külön megbeszélések. Panni fontos információkról számolt be a vezetői felelősségről, például azt, hogy Németországban vezetőknek köteles egy „erweitertes Führungszeugnis“. Kiderült, hogy néhány dolog még nem világos, itt majd utána kell nézni. Aztán a szombati munka-csoportok beszámoltak. Utána összejöttünk a vándorokkal és egymásnak beszámoltunk a vita témáról „szolgálat versus konzum“.

A regös tábor témája a tavaszi népszokások lesznek. A csapatparancsnokok még egyszer röviden mindenki előtt beszámoltak és ezzel be is fejeztük a kerületi konferenciát. A zászló levonás után nagy búcsúzások voltak és mindenki megint egyrészt szomorúan, másrészt meg sok új motivációval a saját városa irányába indult.

 

Jó Munkát!

Barcsay Ádám, St.

Japán Jamboree – 2015 – Ahogy mi láttuk

Életem első Dzsemboriján vehettem részt múlt nyáron, mint külföldi magyar cserkész a magyarországi cserkészekkel együtt.

A kiállítósátorban működtem az ISTben (International Service Team) 5 Cserkésztársammal. Minden nap hárman dolgoztak a sátorban felváltva. A kiállítósátorokban minden ország bemutatta hazájának jellegzetességeit (ételeket, népviseletet, stb).

A magyar sátorban különböző lekvárfajtákat, erős Pistát kóstolhattak az érdeklődök és bemutattuk a Rubik-kockát (Bűvöskockát) is. A magyar termálfürdőket elektromos lábfürdővel demonstráltuk az ellazulni vágyóknak.

A szabad napokon különböző programokon vettünk részt. Önállóan mozoghattunk a dzsembori egész területén, megnéztük a „hősök terét”, vagy a ‘sciencecorner’-t, ahol mindenféle kísérleteket próbáltunk ki, vagy busszal kimentünk a legközelebbi városba egy kicsit szétnézni.
Az ISTnek egészében véve sok munkája volt, mert a tábor előtt és után fel- és le kellett mindent építeni, mindezt a tűző melegben. Esténként azonban több szabad óránk volt, mint a résztvevőknek és így sok emberrel megismerkedhettünk.

20150811_031620 20150811_055007 20150805_022219

AKI, ahogy mi láttuk

Péntek éjjel a sötétben nevetve és jókedvvel, vagy akár énekelve érkeztek meg sorról sorra a magyarul beszélő cserkészekkel teli buszok. Gyűltek a nyakkendősök: jó barátok, akik már rég nem látták egymást, egymás nyakába ugrottak, az újak pedig izgatottan illeszkedtek és sok ismerkedés is volt. Alvásról még akkor szó sem volt! Épültek a sátrak, gyorsan bedobta mindenki a táskáját, és már mentek is körbe a csoportok, hogy megkeressék régi barátaikat, vagy, hogy felfedezzék a környéket, és hogy keressenek korbeli barátokat. Az órára már majdnem mindenki elfelejtett, mikor a vezetők rászóltak a kisebbekre, hogy lassan le kéne feküdni. Fogat mostak, és bementek ugyan a sátrakba, de még sokáig lehetett hallani izgatott beszélgetéseket.

Reggel, mindenki álmos szemekkel jött ki a sátrakból. Viszont a jókedv és a nevetés elnyomta a fáradtság jelét. Már volt egy pár új barátság. Zászlófelvonásnál láttuk csak, hogy mennyien is vagyunk! Annyi zöld nyakkendős fiatal állt ott egyenruhában, hogy jól esett a szemnek. Akkor vadászta ki-ki, hogy melyik csapatban van vele egykorú. A reggelinél mentek egymáshoz az egykorúak, hiszen azzal ültünk az asztalnál, akivel szerettünk volna. Azután kezdődött a tudásvásár, majd indultak az őrsök. Annyit nevettünk, annyi közös élménye lett mindenkinek a saját őrsével, hogy biztosra lehet venni, hogy összenőtt mindegyik őrs. Ha találkozok azokkal, akikkel végigmentem az akadályversenyen, csak annyit kell mondanom, hogy „Akadályverseny, emlékszel?” és egy tíz perces röhögő görcs következne.

A fáradtság a visszaúton vevődött észre. A sofőrön kívül mindenki egymás hegyén-hátán, úgy ahogy éppen kényelmes volt, aludt.

A minden évben levezetett tudásmérő egy elfelejthetetlen hétvége! A versenyen kívül újralátom a barátaimat, akik más országban laknak, és minden évben szerzek újakat is. Egy melengető érzéssel a szívemben, egy pár új barátságkarkötővel és csomó élménnyel tértem haza.

Szabó Bernadette

2014, a mi regös élményünk

Egyszer volt, hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, még Erfurton is túl, volt egyszer egy Regös tábor Lützensömmernben. Az április 13-i vasárnapon kezdődött a várva várt cserkésztábor. Végre összegyűlt megint a nagy család. Idén a mesevilágban jártunk. Az idei tánctanáraink, Gréti és Márk, sikeresen tanították nekünk a Széki táncokat, melyek mindenkinek nagyon tetszettek. Most már boldogan mondhatjuk, hogy a következő táncházban Széki zenére mulathatunk.Különböző mesecsoportokban jelentkezhettünk be, amelyekben magyar népmeséket készítettünk elő a hétvégi fellépésre. A hagyományos színjátszás mellett még sok érdekes választási lehetőségünk volt, mint például a fekete színház, bábszínház vagy az árnyjáték. András Ferenc – Dras – a csodálatos mesetudós minden este elvarázsolt egy újabb esti mesével. A húsvéti ünnepnapok nagyon szépen zajlottak le, persze a húsvéti sonka és a tojás sem hiányozhattak. Köszönet a konyhásoknak!

Összességben nagyon sikeres volt a tábor, sok élményben volt részünk és nagyon hálásak vagyunk mindenkinek aki elfelejthetetlenné tette a Regöst. Barátainkkal jövőre ugyanitt találkozunk!

Jó Munkát!

Itt a vége, fuss el véle, aki nem hiszi, járjon utána!

Starmüller Dóri öv, Simeni Andrea öv és Huber Conny öv

Minta őrsi foglalkozás Angliában – Ahogy mi láttuk, 2014 Március

Útra kélt a turul őrs oly nagy vidáman,
megnézni mi újság Anglia-világban.
Hívta az Emőke, hívta is a Márti,
így tehát nem kellett túl sokat ránk várni. …és el is indultunk.Előtte viszont nem volt oly egyszerű megszervezni a programot. Hosszú órákat töltöttünk a skype előtt, amig összeállt a végleses program, órabeosztással, kellékekkel stb. Mindenki, aki már részt vett skype-konferenciákon, tudja, miröl beszélek, milyen hosszúak tudnak lenni. Nekem előszőr adatott meg a lehetőség ilyen formában, közben remekül lehet pl. teázgatni (csak hogy készüljek fel az angol szokásokra), vagy akár repülőjegyeket nézegtni. Végül elkészült a terv, mit is szeretnénk majd csinálni, ki mit kell hozzon, mivel előkészüljünk, mit beszerezni.

Na de mivel is készültünk? Mi volt a cél?
A turul őrs feladata abban állt, hogy főturulunkkal (Grizzly) együtt az angliai magyar cserkészetet segítsük azzal, hogy egy gyorstalpalót tartsunk és alapcserkésztudnivalókat átadjunk felnőttcserkészeknek. Egy ilyen nagy feladatra csak péntek délután (lett abból este is), szombat egész nap és vasárnap délelőtt jutott idő. Előadásokat tartottunk, „learning-by-doing”-módon próbáltuk átadni a legfontosabb dolgokat. Elkezdve a cserkészet alapításától egészen a csómózásik – nagyon átfogó anyagról nehéz kis idő alatt sokat átadni. De megpróbáltuk a legjobbat kihozni az egészböl. 🙂

Első nap (péntek délután) a résztvevőket beosztottuk őrsökbe, hogy akinek ez még ismeretlen volt, rögtön tapasztalhassa. Mindjárt elkészíttettük velük az „új őrsi tagjukat”, azaz az őrsi zászlót. Kitalálhattak saját őrsi nevet, csatakiálltást, titkos jelet stb. Aznap este már volt is egy tábortűz, utána zászlólevonás és még beszélgettünk részben a Szent Istán Központban, részben a házon kivül.

Szombat egésznapos program volt, előadásokkal, népdalokkal, vetítéssekkel… míg végül délután lett és elkezdődött a cserkészösszejövetel. A résztvevők maguk választhattak, hogy inkább a kiscserkészekkel, vagy a cserkészkorosztállyal szeretnének foglalkozni. Mivel én a kiscserkészknél voltam, erről számolok be. Panni- és Noémi-kóprodukcióban lezajlott az őrsi óra, kint egy közeli parkban. Vicces volt, mert a keretmesénkhez illően én egy hálózsákkal felszerelkezve (hogy méltó kukac lehessek) kifeküdtem a parkba, csakhogy a kiscserkészek még sehol sem voltak, így meg az angol nénikék elégé… „érdekesen” néztek, hogy mért fekszek napsütésben egy fal mögött a parkban. Hiába magyaráztam, hogy cserkész vagyok és nincs semmi gond – a kutya továbbra is ugatott és a nénike annyit mondott: „You scared the dog!” vagyis megilyesztettem a kutyáját. Nem sokára végre jöttek is a kiscserkészek, hogy segítsenek a szegény kukacon, mert leesett a fáról és ha segítenek neki, akkor majd lehet belőle „kiscserkészkukac”, mielőtt majd pillangó lesz. Természetesen segítettek a kukacnak, és „happy end”-vel végzödőtt az őrsi óra. Utána a nagycserkészekkel meg naplementéig játszottunk kint, majd közös fényképek készültek (ez ugyebár soha nem maradhat el!). Este a központban ismét tábortűzeztünk és lassan véget ért a nap.

Vasárnap misével indítottunk, utána még egy pár előadást tartottunk, és még végűl a nyári csapattábort is sikerült megbeszélni, ki milyen feladatot válal majd el, hogy így segítse a Mártit és a csapatot.

Nagyon élménydús hétvége volt, számomra is rengeteg volt az „input”, mert csomó új dolgot tanulhattam. Remélem, hogy elértük azt a cél, amivel nekivágtunk az útunknak – a Londoni csapatnak segíteni.

 

Jó Munkát!

Tánczos Noémi, ÖV

Vándorkonferencia, ahogy mi láttuk

Kedves 16 éven felüli cserkészek!
Lemaradtatok egy nagyon jó hétvégéről. Mivel nem szeretnénk gonoszak lenni, írtunk egy kis cikket, hogy megosszuk veletek a csodaszép élményeinket.

A hétvége az egyik legérdekesebb részével kezdődik, mely elvileg az igazi konferencia előtt van. Igen, pontosan, a péntek esti érkezésről van szó. Idén még vonzóbbá tette a müncheni csapat egy kis farsangi mulatsággal: játék, zene (Képzeljétek, a jó képű Andris DJ-kedett) és kaja. Milyen jó érzés újra találkozni a régen látott barátokkal, megbeszélni a pletykákat a különböző magyar bálokról, új emberekkel megismerkedni és mindezt egy vicces több száz kilométeres autóút után.

Az este elhúzodott egy kicsit, viszont Grizzly így is, úgy is volt reggel futni. A többiek megelégedtek azzal, hogy egy-két csésze kávé után, finom reggeli mellett (Volt hámozott és kis kockákra vágott narancs. Szerintem ilyet még egy három csilagos szállodában sem adnak) folytatták a beszélgetéseket a reggeliző asztalnál. Azután az idősebbek (saját magukat netán egyszer bölcsebbnek is nevezték, de ugye a cserkész őszinte…) elvonultak a saját tiszti konferencia részükre és Kondor vezetésével mi vándorok arról beszélgettünk, milyen attraktív cserkész programot lehetne velünk egykorúaknak szervezni és kinálni, hogy ne hagyják abba a cserkészkedést. A szürke nyakkendő nagyon vagány, de azért ne felejtsük el, hogy azzal jár, hogy támogatjuk a csapatot és segítünk ahol lehet.

A beszélgetés közben kezdtünk hevesebben vitatkozni egymással, de ezt nem lehet összehasonlítani a puszi harcnál vagy a stratégiai játéknál folytatott csatákkal. Ìgy a megbeszélni valók mellett, élveztük a jó időt, friss levegöt és a kinyílt hóvirágokat. Délután kitaláltunk egy pár lehetséges vándor programot, amiből remélhetőleg néhány meg is fog valósulni.

A figyelmes olvasó ennyi program után azt hihetné, hogy lassan véget ér a nap, de NEM. Még a vacsora előtt tojásokat dobáltunk az erkélyről az udvarra. Mit mondtok? Ez nem cserkészies? Hát tévedtettek. Sok kreativítással, újságpapír és szívószáll segítségével nem történt a tojásokkal semmi.

Az estéről továbbá csak annyit, hogy elhalasztottátok azt a lehetöséget, hogy Müncheni Matyinkat nőként lássátok és a kerület legszebb lányait peddig bajusszal. Azt hallottam, hogy egy óriási plüss maci még Grizzlyt is megtámadta…

Vasárnap mind két bölcs csapat, szóval fiatalok és idösebbek egyaránt, együtt vettek részt különböző munkacsoportokban, mint például a modern technikák használata a cserkészeten belül. Hisz ezt a cikket is épp a számítógépemen írom és nem puszi postával küldöm nektek. Számomra az egyik legérdekesebb program pont az volt, amikor négy korosztályra lettünk osztva és ugyanazokat a témákat beszéltük meg. Hol látjuk magunkat a cserkészeten belül tíz év múlva? Milyen a viszonyunk a feljebbvalóinkhoz? Mit csinálunk ha vacsora közben csöng a telefonunk? Akármennyire különbözőek is voltak a válaszok, jó volt látni és érezni, hogy korosztálytól függetlenül jól tudunk együttműködni.

Zárásképpen szeretném egy kicsit részletezni a vasárnapi ebédünket. Két fiatal vezető, Robi és Tibi, fantasztikus két fogásos menüt készítettek nekünk. Nagyon finom volt a rakott krumpli és a fokhagymás uborkasaláta (szerencsére mindenki evett belőle, így nem zavartuk egymást). A deszertről is szívesen beszámolnék, de már harmadszorra csörög a telefonom… mennem kell 🙂

Jó munkát!

Földes Fruzsi st., Bécs