Posts

Csapatjubileum Zürichben

60 év! Ez komoly kor! De ez esetben nem valaki, hanem egy egész csapat ünnepelte születése napját! – A II. Rákóczi Ferenc cscs.-ot 1957-ben alapították Zürichben és 5 évvel később alakult meg a Sarolta lcscs., tehát valójában kettős jubileumot ünnepelhettünk április 14-én a Zürich melletti Regensdorfban: a 60 és az 55 éveset.

Meghívtuk mindazokat, akik valaha cserkészkedtek valamelyik zürichi csapatban, és ismertük az elérhetőségüket is. Sajnos nagyon sok egykori cserkészt nem találtunk meg. De végül is eljött 36 korábbi csapattag. Több cserkészgeneráció képvisletette magát: olyanok, akik ott voltak a csapatok alapításánál, akik 20 vagy 30 évvel ezelőtt cserkészkedtek és olyanok is, akik néhány éve még aktívak voltak.
A jubileumot egybekötöttük a hagyományos tavaszi csapathétvégénkkel. Péntek este gyalogtúrával kezdődött Zürichtől a táborhelyig. Ezt követte a tábortűz meg egy éjszakai játék. Szombat délelőtt egy kirándulás keretében próbázásra is sor került, azután tűzön sütöttük meg az ebédünket.
Ez alatt a táborhelyen szülői segítséggel zajlottak az előkészületek. Délután háromra, a cserkészszülőkkel és a vendégekkel egyidőben érkeztek vissza a cserkészek a táborhelyre. A bejelentkezés után a cserkészház mögött zászlófelvonással nyitottuk meg a jubileumi ünnepséget. Pilinszky Kati (Maszkot) és Magyar Balázs (Akela), a két jelenlegi csapatparancsnok köszöntötte a jelenlévőket. Kerületi parancsokunk Jablonkay Péter, aki valaha maga is zürichi csapatparancsnok volt, szintén üdvözölte az egybegyűlteket. Az elhunyt csapattagok emlékére az első zürichi csapatparancsnok, Gyarmati Lacibá gyújtott mécsest. Golarits Gyöngyi bővítette a jelenlévő egykori parancsnokok körét. Egy csoportkép is készült, amin sajnos még sokan hiányoztak, mert csak később érkeztek.
A következő órákban mindenki szabadon választott a felkínált lehetőségekből. Cserkészvezetőink állomásainál mindenféle érdekes feladat várt az érdeklődőkre: lehetett nyakkendőgyűrűt fonni, emlékkövet festeni, akadálypályán résztvenni vagy morze-nevet készíteni.
A cserkészházban eközben megnyílt a kiállítás: albumok, plakátok fényképekkel, régi őrsi zászlók, dokumentumok vártak a látogatókra. Aki meg csak a régi cserkészbarátokkal szeretett volna beszélgetni, az helyet foglalt a kinti asztaloknál és egy kávé vagy üdítő mellett a régi szép emlékeket idézte fel. Filmfelvételek és interjúk is készültek a Magyarház Televízió és Duna Tv Öt kontinens egy nemzet című műsora számára.
Késő délután a házban vetítésre gyűltünk össze. Az elmúlt évtizedekből összeállított diákból és fényképekből mutattunk be néhány tucatnyit. „Nézd: fenntartótestületünk volt elnöke fiatal cserkészként!” „Ez nem Maszkot kiscserkésznyakkendőben?!” „… és mellette a csapatpénztárosunk hétévesen…!’ Így hangzottak a hozzászólások. Hasonló megdöbbenéssel néztük, hogy az érkezéskor feljegyzett adatok alapján mennyi cserkészévnyi tapasztalat gyűlt ma össze: minden aktívan töltött cserkészévért egy kis papírliliomot vágtunk ki. Ezeket összeragasztva egy sok méter hosszú szalag keletkezett. Valóban több száz cserkészévet jelképezett a liliomkígyó!
Közös vacsorával folytattuk: bográcsgulyás és paprikás krumpli várta az éhes vendégeket. A jubileumra készült művészi mézeskalács-liliomok is elfogytak az utolsó morzsáig!
A tábortűz mellett felcsendültek a régen énekelt, de még nem elfelejtett népdalok, csatakiáltások. Sarolta és Rákóczi (a két csapatparancsnok személyében) személyesen megelevenedtek, hogy a róluk elnevezett csaptokat megismerjék. Mindegyik őrs egy rövid saját költésű énekkel mutatkozott be. Ahogyan kezedett sötétedni, a parázsló tábortűz mellett néhány cserkészvezető szakaszokat olvasott fel egy-egy régi éves beszámlóból, őrsi naplóból vagy újságcikkből. Így megtudtuk például, hogy 1984 júniusában, amikor II. János Pál pápa Svájcban járt, cserkészeink díszsorfalat álltak. „… A Pápa végigsétált a sorfal mellett és kiscserkészeinket, Tónit meg Pannit megcsókolta. A többi cserkészhez is irányított néhány szót…” – Többünkben felmerült, hogy mennyi szép, maradandó, érdekes és izgalmas élményt köszönhetünk a cserkészetnek, milyen fontos volt nekünk életünknek egyik szakaszában… és ez összeköt minket!
A szeretetkör után levontuk a zászlót és Bipi szavaival búcsúztattuk az egykori csapattagokat: „…Ragaszkodjatok mindig a fogadalmatokhoz – akkor is, ha már nem vagytok gyerekek. Isten segítsen ebben benneteket…”

Pilinszky Katalin / Maszkot

Turistaként a Himaláján, avagy Kőrősi Csoma Sándor nyomában

Pünkösd van!
A szentlélek kiáradásának ünnepe.
Egy hosszabbított szabad hétvége.
A kora nyári esőzések időszaka.
Tehát, a hagyományos körzeti cserkésztábor ideje!

 

Pünkösd szombaton felkerekedtek a svájci körzeti csapatok és elindultak az ország legnyugatibb csücskébe. Satignyi mellett, egy cserkészparkban találtunk helyet. Mivel a tábori keretmesénk Kőrösi Csoma Sándor munkássága köré épült, nem csodálkoztunk, hogy a zászlófelvonásnál egy csoport „tibeti” érdeklődött ittlétünk iránt. Kiderült, hogy ők is a messzi országból érkező tudóst várják. Egyszer csak megelégeltük a várakozást, őrsökre osztottuk a körülbelül 50 fős csoportot és elküldtük a keresésére.
Útközben a bennszülöttektől különböző érdekességeket tudtak meg, feladatokat kaptak, olyanokat, mint evőpálcika díszítés, imazászlók készítése vagy a tibeti szokások elsajátítása. Már esteledett, amikor feladták a további keresést. Katonai ponyvalapokból kunyhókat készítettek, hogy a vadonban töltsék az éjszakát, de a helyi lakók nem voltak olyan vendégszeretők. Így a ponyvasátrakkal és a többi felszereléssel együtt visszautaztak „Zanglába”, ahonnan indultak. Mire felverték ponyvasátraikat és megvacsoráztak, már kezdett is sötétedni. A tábortűznél egy magyar turista mászkált érdekes öltözékkel… strandpapucsban. Így akarta meghódítani a Himaláját. Jót szórakoztunk, ahogyan egy tibeti lámával igyekezett elbeszélgetni és az őrsök egy-egy jelenetben bemutatták a helyi szokásokat.
Zászlólevonás után a cserkészkorúak a közeli erdő egyik kis tisztásán fáklyafény mellett hét új cserkészt vettek be a zöld-nyakkendős nagy családba…

Vasárnap reggel – mivel nem folytattuk Kőrösi Csoma Sándor keresését – a táborhely környékén pontgyűjtő vadászatra indultunk. Egy-egy állomásnál becsléssel, tájékozódással, csomózással és tibeti bölcs mondásokkal foglalkoztak. Ezt követően egy fára kötött kötélen kellett végig mászni, a bölcs mondatokat összeilleszteni, a tudást egy kvíz keretében bemutatni, majd lent a sáros völgy oldalában további mászásra, rohampályára került sor.
Délben – helyi szokás szerint – evőpálcikákkal elfogyasztottuk egy nagy adag túros csuszát. A csoportképek elkészítése után megint sportosabb műsor következett: csoportos és őrsi játékok, majd kulacsgyűjtő futós-terepjáték és végül egy nagy keresőakció keretében segítettünk két tibeti szerzetesnek visszaszerezni az ellopott „piros anyagot”. A közé beiktatott félórás éneklés „Szív küldi szívnek” és az uzsonna, pihenésképpen épp jól jöttek.
Este hatra vendégek érkeztek, hiszen a genfi Sík Sándor cserkészcsapat idén ünnepli megalakulásának 30. évfordulóját. Cserkészszülők, korábban még aktív cserkészek, vezetők és a fenntartó testület tagjai jöttek el a jubileumi műsorra, így csaknem százan vettünk részt a gitárosmisén. Magyarországról érkezett Kótai Róbert Atya, százados, honvédségi tábori lelkész, aki majdnem az egész táborunkon is részt vett. Vacsorára megvendégeltük a látogatóinkat. Ezt követően a zürichi cserkészcsapatok felköszöntették a genfi csapatot. Kerek születésnapra kell egy torta! Mi ezt cserkészmódon oldottuk meg: keresztkötéssel ágakból készített fatortát adtunk át, mellette saját költeményű, gitárral kisért éneket adtunk elő, melyhez az egész csapat harsogta a refrént. Ajándék sem hiányozhat: az elmúlt 30 év pünkösdi táborából gyűjtöttünk össze egy-egy csoportképet és nagy színes papírokra illesztve átadtuk, mint közös emléket. Mindez mellé egy képeslap is járt jókívánságokkal és sok-sok aláírással.
A műsort ezután a tábortűz mellett folytattuk. A genfi vezetők irányítása alatt további izgalmas dolgokat tudtunk meg a tibetiek szokásairól, hagyományairól. Még aznap este, a már csak pislákoló tűz mellett hat kiscserkész tett igéretet és megkapta a kék nyakkendőt.
Miután elbúcsúztunk a vendégektől és a kiscserkészek nyugovóra tértek, a nagyobbak éjszakai kalandra indúltak: erdősakk! Idővel annyira belejöttek, hogy jóval éjfél után tértek csak vissza tele izgalmas élménnyel.

Hétfő reggel, a megszokottól későbbi ébresztő ellen senkinek sem volt kifogása. Reggeli után a személyes holminkat már össze is csomagoltuk, kezdődhetett a nagy cserkészház takarítása. Kint időközben beindult a métázás. Egy-egy csoport mindig kihagyott egy fordulót és segített a ponyvasátrak szétszedésében, ponyvák összehajtásában, késöbb pedig a ház kitakaritásában. Közösen jól haladtunk, így mindenkinek maradt alkalma a játékon is részt venni.
Kőrösi Csoma Sándor végül ugyan személyesen nem jutott el hozzánk, de tibeti útjával és műveivel megismerkedhettünk. Megtudtuk, hogy ő a tibeti-angol szótár megalkotója, a tibetológia alapítója, 23 évig volt úton és 17 nyelven írt és olvasott. Rendkívüli ember lehetett, semmi kétség. Kár, hogy nem volt lehetőségünk találkozni vele!
Az utolsó pálcikákkal fogyasztott ebéd után, igyekeztünk befejezni a takaritást, csomagolást, hogy időben elkészüljünk a zászlólevonásra.
A táborzárásnál nemcsak a tibeti lakóktól, szerzetesektől és a táborhelytől búcsúztunk, hanem egymástól is. A következő hónapokban aligha látjuk egymást, de a kapcsolatot próbáljuk fenntartani. Reméljük, az őszi cserkészhétvégén ismét találkozunk!

 

Pilinszky Katalin / Maszkot
Svájci körzeti pk.

DSCN0815 DSCN0898 DSCN0880